Elment a Szenátus lelkiismerete

„John McCaint élete utolsó éveiben a Szenátus lelkiismeretének hívták, de ennél sokkal több volt: példa a világ minden katonája és politikusa számára. Mi idehaza jó ideje nem ismerünk ilyen politikust, de Amerikában vagy máshol sincs belőle sok.

A négy nappal 82. születésnapja előtt elhunyt John McCain egész életét a köz szolgálatának szentelte. Nagyapja és apja egyaránt négycsillagos admirális volt, belenevelték, hogy vannak fontosabb dolgok a személyes sorsnál. Lobbanékony, szabad szájú, ugyanakkor jó humorú, az emberek szolgálatában alázatos, a barátságokra és a jó célok érdekében történő szövetségkötésekre mindig nyitott  államférfiként marad meg a történelemben.  

A 2008-as republikánus előválasztás egy pontján annyira kifogyott a kampánykasszája, hogy már csak egyetlen fizetett asszisztense maradt. A már akkor sem fiatal, háborús sebesülései nyomait viselő McCain egyedül utazott városról városra, a turista osztályon repült és maga húzta a bőröndjét. A jelölést elnyerte, az elnökválasztást elveszítette, de a Barack Obama sikerét elismerő beszédében szép szavakkal méltatta a büszkeséget, amelyet abban a pillanatban a fekete bőrű amerikaiak érezhettek.  

Pontosan tudta, milyen vonalak választják el egymástól a fehéreket és a feketéket, a gazdagokat és a szegényeket. Gyökerei egy virginiai ültetvényes famíliához kötötték. Amikor a rokonok összejönnek, a nagy családi fotón a McCainek egyik fele fehér, a másik fele fekete. Megtette, amit lehetett. Amikor saját gyermekei felnőttek, felségével örökbe fogadtak egy fogyatékkal született bangladesi kislányt. A 2000-es előválasztáson ezt George W. Bush kampánya kíméletlenül ellene fordította: elterjesztették, hogy »fekete zabigyereke van«. Az undorító fogás nyomán ki is szállt a versenyből, pedig sosem szerette feladni a küzdelmeket. 

 Fiatalon döntött, hogy gazdag legyen vagy büszke. Privilegizált helyzetét feladva haditengerészeti pilótának állt. Sokszor nézett szembe életveszéllyel, s amikor Vietnamban lelőtték a gépét, visszautasította, hogy flottaparancsnok apjára való tekintettel őt egyedül elengedjék. Hadifogolyként öt évig volt a »Hanoi Hilton« lakója. Erre mondta a hadkötelezettséget gondosan elkerülő Donald Trump, hogy ő azokat a katonákat szereti, akik nem esnek fogságba... ”