Orbán Viktor is reagált Magyar Péter szavaira: nem teszi ki a kirakatba, amit kapott (VIDEÓ)
Nem a Tisza árad, hanem „a közönségesség és a durvaság”.
Zsarnok, mivel Magyarországon csak az történhet meg, amit ő akar, és semmi olyan nem történhet, ami az akaratával ellentétes.
„Populista-e Orbán Viktor?
Nem szeretem a »populista«-kifejezést Orbán Viktorra használni, mert semmit nem mond el róla. A populisták általában a szegény emberekre támaszkodnak. Orbán azonban nacionalista beszédmódot és retorikát használ, gyűlöletet kelt az idegenek és a külföldiek ellen, de ennek semmi köze a populizmushoz. Ennek inkább a jobboldalhoz van köze, habár még ez is megkérdőjelezhető, miután Orbán olyan ember, akit egyedül a hatalom érdekel.
Akkor minek nevezné?
Attól a ponttól kezdve, hogy Orbán először lett miniszterelnök, csak abban volt érdekelt, hogy minden hatalmat a saját kezeibe összpontosítson. Szóval inkább zsarnokként tudnám jellemezni. Zsarnok, mivel Magyarországon csak az történhet meg, amit ő akar, és semmi olyan nem történhet, ami az akaratával ellentétes. Ez egy igazán zsarnoki uralom.
Már átvette az irányítást az intézmények felett is?
Csupán az igazságszolgáltatás maradt relatíve független. Ezért Orbán számára a következő lépés az igazságszolgáltatás irányítása, hogy eljárást indíthasson és elítélhesse az ellenzék tagjait. Ebben a tekintetben Lengyelország már előttünk jár, mivel Jarosław Kaczyński már átvette a hatalmat az igazságszolgáltatás felett.
A jelenkor autoriter rendszereit sokszor hasonlítják a huszadik század első felében regnálókhoz, így Horthy Miklós Magyarországához az 1920-as és 30-as években.
Azért vannak fontos különbségek. Egyrészt, a környezet egészen más. Horthy egy, a jobboldal által diktált környezetben dolgozott: a nyugati demokráciák messze voltak és gyengélkedtek, először Mussolini fasizmusa, majd a nácizmus nagyobb hatást gyakorolt. Ezzel szemben Orbán az európai uniós környezetben dolgozik – folytathatott volna más, demokratikusabb és liberálisabb politikát is. Ezt nem tette meg, és ez az ő döntése.
Van egy másik eltérő elem is. Horthy idejében létezett az osztályrendszer: az osztályok akkor különböző érdekekkel bírtak. Még az arisztokrácia és a dzsentrik között is voltak osztálykülönbségek. Még a Horthy alatt állóknak is megengedett volt az ellenvélemény, mikor például hadat üzentünk a Szovjetuniónak, az egyik miniszter tiltakozott az ellen.
Ez ma már elképzelhetetlen. Mindenki, aki Orbán alatt dolgozik, köteles szolgálni őt és egyetérteni vele. Semmilyen ellentétes vélemény nem tolerálható, mivel már nem osztálytársadalomról, hanem tömegtársadalomról beszélhetünk. Egy tömegtársadalomban pedig nincsenek osztályérdekek. Még a szegényeknek sincsenek osztályérdekeik.
A tömegtársadalomban megjelenik egy másik fontos tényező is: a refeudalizáció. Ennek keretében a korrupció fogalma eltérővé válik a hagyományos korrupciótól. A hagyományos korrupció szerint a gazdagok megvesztegetnek egy-két politikust, vagy »megvásárolják« őket saját gazdasági érdekeik szolgálata érdekében. A refeudalizáció esetében a folyamat épp ellentétes. A Fidesz vezérkara és Orbán a saját oligarchiájukat teremtik meg, ahol az oligarchia a politikától függ, és nem fordítva. Vegyül például Mészáros Lőrincet, Felcsút polgármesterét, és Orbán gyermekkori barátját. Egy senki volt, de pár év leforgása alatt óriási vagyont halmozott fel, és mára már a világ egyik leggazdagabb embere. Gyakorlatilag fél Magyarország az ő befolyása alatt áll. Persze mindenki tudja, hogy ez nem Mészáros vagyona, hanem Orbáné, de ezt nem lehet bebizonyítani.”