A jobboldali félelmek gyökerei

„Szóval mit is lát és tapasztal a mi egyszeri konzervatív értelmiségink itt 1989 óta? Pofa be, de ha mégis kinyitod, akkor az legyen baloldali diskurzus. Vagy legalábbis ne jobboldali. Így van esélyed egyetemi állásra, kutatóintézeti helyre, OTKA-ra és megannyi másra. Sokan mesélhetnének, de nem mesélnek. Nagyapáink a gulágról, az orosz megszállásról meg az Andrássy út 60.-ról nem meséltek. Az legalább érthető volt.

Kortársaink a napi kis kenyérharcról, a mindennapi tudományos és művészeti versengésről nem mesélnek. Miközben bármelyik kis nyikhaj balos blogger ugyanúgy magas C-ben tipor bele bármibe, ami nekünk fontos, ne adj’ isten szakrális, mint ahogy az idős(ebb) ballib megmondóemberek tajtékoznak és vagdalkoznak habzó szájjal és acsarogva, aközben a jobbos értelmiség kiegyensúlyoz, mint valami vurstlibeli erőművész a porondon, biztosít a nagyrabecsüléséről, egyrésztmásrésztezik picikét, továbbá siet felszólítani az árokbetemetésre, akár egy Caterpillar-reklám. Ahogy az áldott emlékű SZDSZ-keménymag egy ország értelmiségét tartotta rettegésben: mert jó, ha mindenki tudja, hogy »így járhatsz te is«, hiszen »te is más vagy, te sem vagy más«!

Ez a vonat elment: a mi generációnk, a 40-50-60-asok már ilyen majrésok maradnak. A 30-asoknak még van egy kis esélyük, a 20-asoknak még több. Csak éppen ehhez az kellene, hogy megtörjön az átok: létrejöjjön olyan, hogy jobboldali szolidaritás. Hogy egy jobboldali, konzervatív fiatal lásson maga előtt perspektívát, érezzen segítő kezeket és bátorító gesztusokat, anélkül is, hogy elvégezne legalább egy genderképzőt a CEU-n. S ha már olyan divat lett ma jobboldalon kereszténydemokráciá­ról értekezni: egyszer elővehetnénk a kereszténydemokrácia alapítójának intelmét is: »Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.«”