„Tudna mondani példát olyan területre, ahol az állam részéről fennáll a természetes erkölcsi törvény megsértésének veszélye?
Ez a helyzet például az abortusszal. Mindenkinek joga van létezni a léte kezdetétől az anyaméhben, és nem mondhatjuk azt, hogy ebben az önálló személyiség adja a legfőbb mércét. A felnőtt anyának és apának nincs joga megölni a gyermeküket. A születés előtt és után ebben nincs érdemi különbség. Nincs érdemi különbség ebben egy egyéves, kétéves, vagy hároméves gyerekkel - nekik sincs öntudattal gondolkodó értelmük. Ez mégsem kisebbíti a létezésükhöz fűződő alapvető, természetes jogukat.
[...]
Németország ma Európa vezető nemzete. Hogy halad ott a globális Új Evangelizáció?
Németország gazdaságilag vezető nemzet, de szükségünk lenne arra is, hogy erkölcsi-etikai téren is vezetők legyünk, e tekintetben pedig azt mondhatjuk, hogy a legtöbb európai vezető és közhatalmat gyakorló személy túlságosan kötődik bizonyos ideológiákhoz: támogatják a homoszexuálisok házasságát, az abortuszt, és az eutanáziát.
Azt hiszik, hogy ez az emberiség fejlődésének útja, de ez visszafejlődés ahhoz képest, amit már a 20. század brutális diktatúráiból megtanultunk. Teljes tisztelet kell, hogy legyen bennünk az emberi élet és szabadság iránt, ami azonban nem a korlátlan önmeghatározás szabadsága, hanem szabadság arra, hogy jót cselekedjünk, és ne csak az egyéni, személyes érdekeinket kövessük. Isten bizonyosan azért adott nekünk életet, hogy tiszteljük, de azért is, hogy az a jó cselekvésének alapja is legyen. Nem individualisták összessége vagyunk, akik énközpontú utat járnak, hanem ahogy Bonhoeffer mondta, »az emberi létezés misztériuma az, hogy másokért létezünk«, mások javára. [...]”