A BMW-vel üzentek is

„A siratókórus máris beindult, szerinte túlzottan függünk az autógyártástól, mi lesz, ha jön egy kis válság, és az autók nem lesznek olyan kelendőek? Akkor is sírnak, ha ők is tudják, hogy nem mellesleg a prémium márkák iránti kereslet érzi meg legkevésbé a válságokra. Idézzük ide ehhez még a környékbeliek autókibocsátási számait 2017-ből, hogy végképpen lehiggadjunk. Mi tavaly félmillió személyautót gyártottunk, a fele akkora népességszámmal bíró szlovákok egymilliót, a csehek pedig 1,4 milliót. Lehet, hogy ők vakmerőbbek?! A siratókórus pedig inkább a devizafüggést választaná talán?

Végül térjünk rá arra is, hogy miért van a BMW-s befektetésnek különleges, további üzenetértéke. Emlékszünk még arra a vágóképre, amin a Daimler – ahová a Mercedes tartozik – főnöke lelkendezett a migránsok Németországba érkezésén, és bennük a motivált munkavállalókat vélte felfedezni? Azóta ők is a kecskeméti bázis megduplázásán dolgoznak. Üzleti döntései mérlegelésénél a német nagyipar látszólag keveset törődik a hivatalos német politikai vonalvezetéssel és Magyarországra jön – miközben a politika folyton elmarasztal minket. (Lehet, hogy a cégvezetők azt gondolják, hogy Angela Merkel napjai úgyis meg vannak számlálva, az élet pedig utána is folyik tovább?)

A BMW-ről azt mondják, hogy a végső döntésben komolyan nyomott a latba, hogy Debrecen rendelkezik kereskedelmi repülőtérrel. Nem feledkezhetünk meg azonban a korábban említett hazánk fiáról, Anisits Ferenc világhírű BMW-s motorfejlesztő mérnökről. Joggal gondolhatják a cég tulajdonosai, hogyha ilyen mérnököt a kommunista időkben is ki tudott bocsátani a hazai műszaki felsőoktatás, akkor ez talán ma is sikerülhet. Reméljük, ebben a törekvésünkben a BMW is segítségünkre lesz, hasonlóan a többi nagy német prémium gyártóhoz. Feltételezhető, hogy Anisits – aki 2014-ben komoly magyar állami kitüntetést kapott – hazánkhoz hű lobbitevékenysége is sokat számított a cég döntésében. Ráadásul a debreceni telephely több szempontból is célszerű, észszerű és még méltányos választás. A környék, beleértve a szomszédos Erdélyt, Kárpátalját, sőt Kelet-Szlovákiát, viszonylagos bőséggel kínál munkavállalókat, köztük számos magyar anyanyelvűt. A munkaerő-merítési bázis – schengeni alapon – kiszélesedett, és talán Ukrajnával is meglehet egyezni, s ebben segíthet a határon túliak magyar útlevele.

A fő üzenet azonban úgy hangzik, hogy a termelő tőke kedveli a politikai és piaci biztonságot, szemben azzal a balliberális összevisszasággal, amely manapság egyes európai kormányok produkálnak. Ki más tudná ezt a különbséget jobban értékelni, mint a német átlagnál hagyománytisztelőbb dél-német régiók, főként a bajorok?”