A tanácstalanság csapdájában

„Amerikában azonban nem könnyű dolog egy elnököt megbuktatni. Végülis aligha lehet kétségbe vonni, hogy Trumpot – Mueller gyanúi ide vagy oda – végülis az amerikai állampolgárok többsége választotta meg. És korántsem véletlenül. Az amerikaikat – Amerika világhatalmi pozícióját mindenek fölöttinek tekintő – korábbi kormányzatok mélységesen kiábrándították. Ezek a választók, ha Trump megbukna is, aligha fogják a múltat visszahozni.

Trump egy zavarosfejű pojáca, de jöhet utána egy józanabb és az amerikai állampolgár érdekeit megfontoltabban védelmező, s Amerika világhatalmi helyzetének romlásával tényleg számot vető – a szó tulajdonképpeni értelmében vett – politikus, aki Trump választási ígéreteit, főként a first Americat nem a világhatalom fenntartására, hanem az amerikai demokrácia eredendő értékeinek a visszaállítására vonatkoztatja. Annak a hatalmi elitnek az ellenében, mellyel Trump végül is mégsem mert ujjat húzni. Mert sem elegendő intelligenciája, sem megfelelő erkölcsi érzéke nem volt hozzá.

És itt nem a Stormy Daniels-féle nőcskékkel, hanem választóival való viszonyáról van szó. Az Amerikai Egyesült államok vagyonának csaknem 90 százalékát a szupergazdagok egy százaléka birtokolja. Nos, ez az a helyzet, ami hosszabb távon nem tartható fenn.

Innen – nem csak a Trumptól, der a Trump megbuktatásától való – félelem is. Amerika zavaros időket él – József Attilával szólva – mindenkit »kölcsönös félem igazgat«, s a félelem soha nem a legjobb tanácsadó.”