Mit nem ért az ostoba kormány?

„Mi, akik nem értjük a ellenség megtévesztésére szolgáló stratégiai szofisztikáltságnak ezt a szintjét csak arra tudjuk felhívni a figyelmet, hogy szó mi szó, a mi békaperspektívánkból nézve a genderszak megszüntetése összefüggeni látszik a képen ábrázolt reménytelen gazdasági helyzetünkkel: tudniillik mindkettőben a kormányzati bunkóságon túlmutató ostobaság nyilatkozik meg amennyiben azt hiszi a T. Kabinet és ennek spiritus rectorai, hogy a nemzetközileg mérhető tudás és teljesítmény az valami olyasvalami, ami az ő szintjükön buherálható. Még rövidebben: a tudásnak és teljesítménynek nemzetközi mércéi vannak, amelyek között nincs ott Wass Albert, a jurták és az ország szétrablása -- akkor sem, ha ezt mind a magyar nép érdekének állítják be. A felhalmozott tudás olyan dolog. hogy csak akkor az, ha évtizedek és évszázadok alatt felhalmozzák és mások -- zömében nem Fidesz-szavazók -- ennek ismerik el. Nekem semmi bajom a turulos perspektívával és Wass Alberttal, amíg megmaradnak egyes honfitársaim szórakozásának, de súlyos problémának tartom, ha megteszik őket a nemzet perspektívájának (miközben, ceterum censeo, lopnak: lopni és közben nevelni, hát ehhez tényleg pofa kell).

A genderszak megszüntetése, és főleg ezzel nemzetileg egyetérteni, egy ostoba kultúrpolitika hibás védekezése. El tudom képzelni, hogy a nemzeti kultúra etnocentrikus vonulatát -- merthogy erről van szó -- meg lehetne, netán érdemes is megerősíteni. De abban biztos vagyok, hogy ezeknek a bunkóknak valójában fogalmuk sincs arról, hogy lehetne ezt értékesen és hatékonyan tenni. Elsősorban azért, mert se a nemzeti kultúráról, se ennek etnocentrikus hagyományáról nincs fogalmuk. Ezért nevezzük őket közkeletűen bunkóknak. Ezt a nemtudást agresszióval és rombolással helyettesítik egy olyan komplex világban, amely a diverzifikált hagyományok és a folyamatos változás keresztmetszetében él, és a magyar etnicista vezetőkön kívül senki sem hiszi, hogy az utóbbi kinyírásával segíthetné az előbbieket. A tudás komplexitásának aláásása Parragh és Kövér színvonalú emberek világképének importálásával -- mivel a tudás hosszú játszma -- kezdetben nem tűnik annyira zavarónak, de ha eléri a kritikus szintet, onnan visszafordíthatatlanná válik és olyan veszteségeket okoz áttételesen minden társadalmi alrendszerben és intézményben, amely feltartóztathatatlanul rombolja az ország gazdasági, tudományos stb. teljesítményét. ”