Migránsfutball

„Az »egy országért küzdünk« propagandája működött, az integráció legalább tizenegy játékosnál sikeresnek mondható, a külvárosokban azonban továbbra is naponta gyújtogatnak a munkanélküli algériaiak. A világsajtót persze most a széles vigyorral a gall kakasra mutogató fekete futballisták fotója járja be. A multikulti világ globális propagandaadója, a CNN hétfőn már a migráció diadalát ünnepelte. Pedig szomorkodhattak is volna, mert ebben a viszonylatban mindenképpen az integráció kudarcának kell tekinteni, hogy a holland válogatott ki sem jutott Oroszországba, a korábbi világbajnok »multikultielf« pedig simán kiesett.

A tuné­ziai származású német középpályás, Samir Khedira utólag úgy magyarázkodott, hogy az Erdogan-ügy (két török származású német játékos parolázása a nem a demokrácia híveként ismert török államfővel) sokat ártott a csapatnak. Ettől függetlenül, ha Hummels két méterről befejeli a nem túl erős Dél-Koreának a meccs végén, akkor most nem Özilék a bűnbakok, nincs török–német szembenállás. A kihagyott ziccer sajnos mégis teremthet politikai válságot.

Abszurd nyilatkozatok járják be a sajtót, keresztény–multikulti vallásháborúvá silányult a vb-döntő is, pedig mindenki láthatta, hogy a lecserélt fekete bőrű afrikai francia keresztet vet a partvonal előtt. Subasic horvát kapustól sem azt várta a hazája, hogy buktassa meg a multikulti államot, hanem hogy vetődjön el, ha jön a labda.

Futballsikerekből levezetni az integráció működőképességét önbecsapás. Elég volt ehhez látni, ahogy a vb-címet ünneplő, főként bevándorlókból álló tömeg Párizs utcáin autókat borít fel, rendőröket dobál kővel. Őket se ártana megtanítani a Marseillaise-re – de legalább adni nekik egy labdát.”