„Az amerikai – főként liberális, azaz Trump-ellenes – sajtót olvasva mindig úgy tűnik, hogy az elnök a bukás szélén táncol, s teljesen alkalmatlan tisztsége betöltésére. De ahogy a diplomáciában, úgy a kormányzásban is új módszerekhez fordul Trump, és valahogy mégis eldöcög az Egyesült Államok. Valóban rettentő távol áll a harsány és egyszerű, de súlyos döntéseket hozó Trump a nagyon simulékony, nagyon óvatos, nagyon szépen polírozott imázsú Barack Obamától. Az előző elnök tökéletesen kiszámítható volt, s egyetlen húsba vágó döntést se hozott, a mostani viszont egy hurrikán ember formájában, aki talán kitervelten, talán önfejűen, senkitől se zavartatva tör arrafelé, amerre a sikeres jövőt sejti.
Az a kérdés, hogy ez hosszú távon működik-e így. Az Egyesült Államok van olyan tekintélyes és erős, hogy még a köhintése is megrengeti a világot, de a diplomácia játékszabályait mégis be kell tartani, mivel minden partner betartja. Nem tisztázott, milyen eredményt tud hozni egy csúcstalálkozó Trump és Putyin között, akár Helsinkiben, akár Washingtonban. Jelentett-e bármit a történelmi egyeztetés az észak-koreai vezető és az amerikai elnök között? Talán tényleg csak egy fotó a történelemkönyvekbe.