„Azt is mondják, a nemzeti közösségi forma ideje lassan lejár, a globalizált világban nincs szükség rá.
Véleményem szerint viszont egy ember csak akkor tud megmaradni ebben a lüktető, folyamatosan mozgásban lévő és felgyorsult világban, ha egészséges embertudattal rendelkezik, ha saját személyiségét, a saját emberi mivoltát megéli. Ha van családja, ha van nemzettudata, van istentudata, akkor ez a három együtt egy olyan egységet ad, amivel könnyebben túl tud jutni az élet nehézségein, főleg ha mindezt a szeretet veszi körbe. Amikor kibillentik az embert az egyensúlyából, valamelyik tudatából, akkor sokkal könnyebben rángatható »bábuként«, sokkal kiszolgáltatottabb mindenféle káros folyamatnak. Én megtanultam azt: ha tisztában vagyok a saját nemzeti közösségem értékeivel, akkor ezen keresztül más nemzeteket is nagyobbra tudok becsülni, és az ő értékeiket is el tudom fogadni. Mert minden nemzetnek van valamilyen produktuma. Az embernek akkor van stabilitása, helyes testtartása, ha az értékrendje rendben van, és tudja, hogy emögött van egy nemzeti teljesítmény is. Ha egészséges nemzettudatunk van, az nem azt jelenti, hogy mi nacionalisták vagyunk és másokat lenézünk, sőt éppen az ellenkezőjét, a kölcsönös tisztelet kultúráját erősítjük. Magyarnak születtünk, a Jóisten ennek teremtett, ennek kell megfelelnünk.
A déli határzár megépítése után egyfajta szellemi kerítést húznának fel, ami gyermekeinket óvja a multikulturalizmustól. Ez lenne az elhívása?
Hiszem, hogy az alázat és annak egyetlen cselekedete a világ minden tudásánál többet ér. Én csak egy ember vagyok, aki mindig szívvel-lélekkel, alázattal végeztem el a munkát, amit rám bíztak, és most is így fogok cselekedni. Elhívás? Igen, az. Isten. Haza. Család. Nincs is ennél fontosabb. Az Istent szeretőknek minden javukra válik.”