Sok hűhó a majdnem semmiért

„A kétezres évek derekán számos probléma kerekedett abból is, hogy a gyülekezési törvény nem volt összhangban a rendőrségi törvény rendőri intézkedésekről szóló fejezetével. Hiába zár le a rendőrség területet mondjuk baleset, csőtörés vagy bűncselekmény miatt, a vonuló tömeg eltérítésére nincsen jogalap, ami nyilvánvalóan nonszensz. A 2006. október 23-ai „sajnálatos események” is abból eredtek, hogy a külföldi koronás főkre és más védett személyekre tekintettel a Kossuth teret a rendőrség úgymond meg akarta tisztítani, azonban erre nem volt törvényes lehetősége. Az elfogadott törvény furcsamód meg sem próbálja a két jogterület közötti feszültséget kezelni. Ahogy azt sem oldja föl, hogy mi történik, ha egy hónapokkal korábban megszervezett szabadtéri koncert, karácsonyi vásár vagy az ünnepi könyvhét ütközik a gyülekezési joggal.

A törvény szinte semmit sem old meg abból, amit az elmúlt tizenöt év tüntetési botrányai jogalkotási problémaként a felszínre hoztak. Illetve egyet igen: a hetedik alaptörvény-módosítás nyomán a gyülekezés nem járhat az otthonhoz, magánélethez való jog sérelmével. Félreértés ne essék, nem pusztán a Cinege utca lakóiról van szó. Az elmúlt évtizedekben – elsősorban kistelepüléseken – pattanásig feszült helyzetek sora alakult ki, amikor egy bűncselekmény vélt vagy valós elkövetőjének családi házához vonult a felbőszült tömeg, többnyire cigányellenes demonstrációként. Az ennek megakadályozására kapott többletjogosítvány nem feltétlenül jelenti, hogy vissza is élnek vele. Biztos, hogy nem változik a belügyi vezetés eddigi szakszerű tüntetéskezelési gyakorlata. Az is valószerűtlen, hogy a ner hirtelen tüntetésbetiltási hullámot indítana el. Az új törvény azonban kaput nyit arra, hogy marginális csoportokat – a kormányt és a bíróságokat idegesítő hitelkárosultakat, pórul járt kisbefektetőket, továbbá a múltat másként értelmező úgynevezett politikai szélsőségeseket – a hatalom a Habony Művek aktuális kánonjának megfelelően leckéztessen.”