Lehet más a progresszió

„A politika tehát nem attól lesz XXI. századi, hogy a liberalizmus alapértékeit sutba vágjuk, hanem attól, hogy képesek vagyunk az adott kor kihívásai szerint újraértelmezni azokat, és – Magyarország esetében – a rendszerváltást követő időszak politikai zsákutcáiból tanulni. Ez a felismerés azonban fájón hiányzik Bauer számos megfontolandó gondolatot tartalmazó cikkéből.

Pártja, a Demokratikus Koalíció iskolapéldája annak, hogy jellegzetesen XX. századi toposzokkal, beidegződésekkel operálva hogyan lehet ellehetetleníteni a szabadelvűség megújítását és az érdemi vitát. Már cikkének értelmezési kerete is ezt támasztja alá: a két világháború közti korszakot emlegeti fel, amikor az LMP és a Jobbik avíttságát akarja alátámasztani, és szintén »XX. századi tapasztalatokra« hivatkozik, amikor a migrációs politikájukat bírálja, egy kalap alá véve őket a Fidesszel. Csak egyetérteni lehet Ungár azon állításával, hogy a magyar ellenzék rettenetes hibát vétett, amikor a migrációs válság kapcsán képtelen volt többre, mint Orbán politikájának teljes, differenciálatlan tagadására.

Két párt van ma Magyarországon, amely ezt a hamis leegyszerűsítést – Orbán vagy »Willkommenskultur« – képes volt programszinten meghaladni: a Momentum és az LMP. A bevándorlás szabályozott, törvényes keretek között tartása, akár fizikai határzárral megtámogatva önmagában nem sért semmiféle emberi jogot, nem jelent bezárkózást vagy fasizmust, sem a liberalizmus alapértékeinek tagadását. A biztonság, a humanitás és az európai együttműködés együtt garantálja ennek a válságnak a megoldását, ehhez azonban meg kell szabadulni attól, hogy minden kerítésről a Vasfüggöny jusson eszünkbe, és minden vonatról Auschwitz.

Legalább ennyire kardinális kérdés az Európai Unió szerepének reális megítélése. Az óbaloldal pártjai és sajtója 2010 óta kábítják az ellenzéki közvéleményt azzal, hogy az »EU egyszer csak majd nem hagyja«, ami Magyarországon történik, kívülről megoldja a magyar ellenzék problémáját, és megszabadítja az országot az Orbán-rendszertől. Ez az ábránd irreális elképzeléseket erősít meg a szavazókban, és hamis képet ad az EU-ról, amely nem egy jóságos »nagy testvér«, hanem egy  politikai szövetség, amelyben aktív diplomáciai tevékenységgel és megfelelő szövetségesi politikával lehet eredményeket elérni. Olyan politikai szövetség ráadásul, amely maga sem mentes a korrupciótól, a különböző lobbiktól, oligarchikus összefonódásoktól. Senki nem tudja ezt jobban, mint maga Orbán Viktor, aki tökéletesen ki is használja ezt. Vajon Paks II. engedélyezése megtörténhetett volna a német ipari lobbi és Günther Oettinger hathatós közreműködése nélkül?”

A szerző a Momentum Mozgalom tagja. A cikk Bauer Tamás és Ungár Péter írásaira reagált.