Két zászló alatt

„A nemzetállami törvény elfogadása után három nappal több mint százezren vonultak utcára Izraelben azért, hogy a homoszexuális férfi párok is igénybe vehessék a béranyák szolgáltatásait a családbővítés érdekében.

A nemzetközi sajtó reakciója a két eseményre svájci óra pontossággal kiszámítható volt. A nemzetállami törvénnyel Izrael kiírta magát a demokratikus nemzetek sorából (nem mintha a balliberális média ne tekintette volna mindig is rasszista és apartheidgyanús országnak a zsidó államot), miközben a szivárványdemonstrációk a reménysugarat jelentik a szabadság és az egyenlőség védelmezői számára. Ezekre a zsigeri reakciókra nincs is értelme sok szót vesztegetni, sajnálatos módon számos témában (köztük nem utolsósorban Izrael legitimitása és önvédelme vagy éppen a melegjogok ügyében) ma már a cikk címét sem kell elolvasni, elég megnézni az újság vagy híroldal nevét, és már tudjuk is, mi fog következni.

Mégis van, amit nem könnyű értelmezni a két egymást követő izraeli eseményben. A Kneszet elfogad egy törvényt, ami bár nem hivatkozik nevesítve a Bibliára, mégis egyértelműen abból vezeti le Izrael Államának identitását. Az ország neve, fővárosa, történelmi földje, valamint hivatalos jelképe, a menóra mind a héber Bibliából származik, ami persze eddig is így volt, de most már ezt törvény is rögzíti. Vannak, akik nem értenek egyet azzal, hogy szükség volt a jogszabályra, de annak tartalmával az izraeli társadalom túlnyomó többsége egyetért.”