A digitális kütyükkel felspécizett post truth korában egyre inkább a törzsi logika érvényesül a társadalmi életben.
„Persze mondhatnánk, hogy a futballban eleve felkínálják a pontos tájékozódás lehetőségét, míg a való életben ez energiabefektetéssel járna. Több forrásból tájékozódni, ellenőrizni azokat, összevetni a híreket − ez komoly munka. Igen, csakhogy számos helyen, például Amerikában mindezt »szolgáltatásként« nyújtják. Ott régóta honos műfaj a fact checking, külön intézetek foglalkoznak az ilyen célú kutatással, s együttműködve a leghitelesebb sajtóorgánumokkal nyilvánosságra hozzák a nyomozás eredményét. Glenn Kessler, Salvador Rizzo és Meg Kelly tollából még május 1-én jelent meg például a The New York Timesban egy összegzés, amelyben megállapítják, hogy Donald Trump elnök beiktatása óta (ez akkor 466 napot jelentett) 3001 hazugságot vagy félrevezető állítást mondott, ami a maga hat és feles napi átlagával azért ostromolja a Guiness-rekordot.
Csakhogy éppen a digitális kütyükkel felspécizett post truth korában egyre inkább a törzsi logika érvényesül a társadalmi életben. Nem cáfolni kell tehát a The Washington Post vagy a The New York Times állításait, hanem az orgánumok hitelességét kell kétségbe vonni. Fake news. Eleve nem érdekes, mit mondanak, hiszen a másik táborhoz tartoznak. Ők − ők.
A politikai küzdelemben ez a stratégia működik, csak éppen hosszú távon az értelmes diskurzus lehetőségét száműzi a földgolyóról. Na ezért fontos tanulság szerintem mindaz, amit a videóbíró bevezetésével a futball kínál: ha nem veszed figyelembe a tényeket, sőt, megpróbálod kicselezni őket, akkor hatalmas öngólt fogsz rúgni.”