Az emberek nem egyenlőséget akarnak, hanem tisztességes bánásmódot, de azt mindig.
Miért szorul vissza a baloldal szinte globálisan? Mert nem tudta bebizonyítani, netalán megvalósítani, hogy a jogi egyenlőségen túl az egyenlőség kiterjeszthető volna a gazdasági és társadalmi területekre is.
A kapitalizmus győzött a kommunizmus felett: ezt eddig is tudtuk, de azt még nem annyira, hogy a kommunista egyenlőségben fogant és folyton keletkező érzelmi megalapozású politikai maradványok – értsd, a rousseau-i szánalomból fakadó könnyekre alapított közcselekvések – az utolsó erejüket megfeszítve vonulnak vissza.
Legyen az a migráció vagy a gender-vágyakozások akadémiai kutatások szintjére emelt tiszta szándékú törekvései, hogy az egyenlőséget teljessé tegyék. Ha nem megy a kommunista egyenlőség – ezt ma Kínában vagy Kubában is tudják –, akkor csak mennek a részsikerek, mint a jólét növelése, vagy mint például a nemi „szerepekben” elérhető egyenlőség. Csakhogy ami visszaszorulóban van, az éppen az egalitariánus szándékok erőltetése.
de a vadhajtásai – ma főként a szexuális egalitarianizmus követelései – még el is torzítják az alapkérdésben elszenvedett eszmei vereséget.
A baloldal a valóságos kommunizmus vereségével pótkérdést kérve ráfordulhatott a radikális liberális elképzelésekre – az emberi jogok abszolutizálására, a legkülönfélébb mesterséges (nem természetes) kisebbségek jogainak védelmére –, de mára lassan kiderül, hogy az alapkérdés nem kerülhető meg: miért nem vonzó, miért nem valósítható meg az egalitariánus követelés, az egyenlőség végső célként való kitűzésének a politikája.
A végső elszámoláskor nincs sem jobb-, sem baloldal, csak az ember végső kérdései. Meg a rá adott válaszok hatása. Az emberek nem egyenlőséget akarnak, hanem tisztességes bánásmódot, de azt mindig.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A „szeretetország” vezérei különleges hadműveletet terveztek a szeretet ünnepére.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
