Az egyenlőség hanyatlása – Egy rektor naplója X.

Miért szorul vissza a baloldal szinte globálisan? Mert nem tudta bebizonyítani, netalán megvalósítani, hogy a jogi egyenlőségen túl az egyenlőség kiterjeszthető volna a gazdasági és társadalmi területekre is.

A kapitalizmus győzött a kommunizmus felett: ezt eddig is tudtuk, de azt még nem annyira, hogy a kommunista egyenlőségben fogant és folyton keletkező érzelmi megalapozású politikai maradványok – értsd, a rousseau-i szánalomból fakadó könnyekre alapított közcselekvések – az utolsó erejüket megfeszítve vonulnak vissza.

Legyen az a migráció vagy a gender-vágyakozások akadémiai kutatások szintjére emelt tiszta szándékú törekvései, hogy az egyenlőséget teljessé tegyék. Ha nem megy a kommunista egyenlőség – ezt ma Kínában vagy Kubában is tudják –, akkor csak mennek a részsikerek, mint a jólét növelése, vagy mint például a nemi „szerepekben” elérhető egyenlőség. Csakhogy ami visszaszorulóban van, az éppen az egalitariánus szándékok erőltetése.

de a vadhajtásai – ma főként a szexuális egalitarianizmus követelései – még el is torzítják az alapkérdésben elszenvedett eszmei vereséget.

A baloldal a valóságos kommunizmus vereségével pótkérdést kérve ráfordulhatott a radikális liberális elképzelésekre – az emberi jogok abszolutizálására, a legkülönfélébb mesterséges (nem természetes) kisebbségek jogainak védelmére –, de mára lassan kiderül, hogy az alapkérdés nem kerülhető meg: miért nem vonzó, miért nem valósítható meg az egalitariánus követelés, az egyenlőség végső célként való kitűzésének a politikája.

A végső elszámoláskor nincs sem jobb-, sem baloldal, csak az ember végső kérdései. Meg a rá adott válaszok hatása. Az emberek nem egyenlőséget akarnak, hanem tisztességes bánásmódot, de azt mindig.