Moziban az Oscar-esélyes Wicked, de nem az a baj vele, amit gondolnánk
Már az első trailer óta sejthető, hogy mire játszik és mivel lehet sikeres az Oz-mellékszál, de a mélyben ennél is nagyobb problémák vannak vele.
A súlyosan destruktív hiperliberális és testközpontú dogmák úgy mentek át a konzervatívnak hitt társadalmakon, mint kés a vajon.
„Tizenéveseknek szóló vígjátékkal próbálja Hollywood elhitetni: a heteroszexualitás nem alapbeállítás, homofóbok nincsenek, és ha meleg vagy, bármit megúszhatsz. Filmkritika.
Valóságos »evangelizálásba« kezdett Hollywood, miután a különböző sorozatokban és művészfilmekben kimaxolta az úgynevezett melegtémát; most talán az egyik legsebezhetőbb és legkiszolgáltatottabb korosztályra mozdultak rá a genderlobbi nagyágyúi: a tinédzserekre. Azt már a progresszívek is tudják, hogy bizonyos társadalmak nehezen tudják lenyelni, hogy szörnyű maskarába öltözött szakállas nők pár éves kisgyerekeknek magyarázzák az óvodákban a különböző nemi szervek és szerepek felcserélhetőségét. Éppen ezért jött a paradigmaváltás, mégpedig egy rendkívül bájosnak és kedvesnek tűnő romantikus komédiával, a Kszi, Simonnal. (Igen, egy »ö« betű kimaradt, mert a magyar forgalmazók valami érthetetlen okból úgy találták, hogy az eredeti Love, Simon címet így volna a legcélszerűbb lefordítani.)
Aki követi valamelyest a Los Angeles-i (rém)álomgyár tinédzsereket célzó alkotásait, jól tudja, hogy a romantikus ifjúsági vígjátékok műfaja mindig is azt a célt szolgálta, hogy az éppen aktuális kaliforniai életstílust valahogy megkedveltessék a világ minden táján élő tizenévesekkel. Így sikerült megtanítani ezt a korosztályt arra, hogy a diákszerelmek örökké tartanak, az önkielégítés teljesen természetes dolog, és a szüzesség elvesztése olyan, mint az érettségi – 18 éves korig le kell tudni, különben közmegvetés tárgya lesz az ember. S ezek a súlyosan destruktív hiperliberális és testközpontú dogmák úgy mentek át a konzervatívnak hitt társadalmakon, mint kés a vajon. Most persze a világ »elmaradottabb, bigottabb és konzervatívabb« fele hüledezve figyeli, hogy az olyan keresztény fellegvárakban is, mint például Írország, csont nélkül sikerült népszavazáson keresztülvinni a melegházasság és az abortusz ügyét, holott emlékeznünk kellene, hogy ez a társadalomformálás nem pár éve, hanem már a ’60-as években elkezdődött.
Hollywood jól tudta, hogy ezt a folyamatot nem egyik pillanatról a másikra, hanem hosszú távon kell sikerre vinni. Előbb az emberek hagyományos értékrendjét bontották le a materialista és ateista tanokkal, amelyeket szorosan követett az úgynevezett szexforradalom. Relativizálódtak a házasságról, szüzességről és szexualitásról alkotott fogalmak és nézetek, s így lehetett megteremteni és egyben ki is szolgálni az egyre deviánsabb és perverzebb igényeket, amik egy önközpontú és eredendően bűnös emberben létrejöhetnek. Így jutott el a genderlobbi is napjainkra egyfajta korszakhatárhoz, így most a teljes áttöréshez a még renegát módon ellenálló »homofób« társadalmakat célozzák többek között az olyan filmekkel, mint a Kszi, Simon.”