„Cser Ágnes a meglepetések embere, mondanánk, ha meg tudnánk még lepődni bármin is. Most például remek javaslattal állt elő, csodálatos érzékenységről és valóságismeretről tanúskodóval. Tanulhatnánk tőle. Tanuljuk is.
Cser egészségklubokat hozna létre, ahol hetente élőzenére táncolhatnának a leterhelt egészségügyi és szociális dolgozók.
Cser, ha valaki nem tudná, az Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének elnöke.
Elsőként nézzük, mi mindent tanít nekünk ez az ember, pusztán a személyes példájával.
Elsősorban azt sugallja, hogy a pozitív szemlélet mindenek, legfőképp a tények előtt áll. Hogy ne mindig a hibát nézzük, mert az nem vezet semerre. Akkor is a jót lássuk, ha épp nincs jó. Mert a világot mi formáljuk magunk körül, hiszen a világ olyan, amilyet magunk köré látunk. Tehát, ha kitartóan azt mondjuk, a valóságot nélkülözve, az adatokat elhessegetve, hogy javul az egészségügy helyzete, akkor az javul.
Ha véletlenül nem vesszük észre a javulást, akkor nem az egészségüggyel, hanem a mi lehúzó, ronda szemléletünkkel van hiba. És abban, hogy a megoldásokat sem ott keressünk, ahol azokat érdemes lenne. Lám, belekötünk az egészségügyi dolgozók kedélyének fellendítését szolgáló ötletbe is. Holott ő csak jót akar. Szórakozást, vidámságot. Ami feledteti a körülményeket, az alacsony fizetést, az el nem számolt túlórákat, a leterheltséget.”