„A rendszerváltás első pillanataiban (sőt már azelőtt, a lakiteleki Lezsák-sátorban) megindult a népies mozgalom rezuszcitációja (újjáélesztés szívmasszázzsal és mesterséges lélegeztetéssel). A hagyományosan soviniszta-nacionalista (antiszemita) magyar (szélső) jobboldal számára nincs jobb ideológiai fundamentum a »romlatlan egyszerű nép« becses kultúrájánál.
Meglepő, hogy a csúcspopulista Orbán csak királysága kilencedik évében hajolt le a csodás fegyverért, hogy meghirdesse a nyílt kultúrkampfot. Ugyanis ez történt a Petőfi Múzeumban az új népiesek összejövetelén; nyilván afféle gumicsontnak szánva, rágja csak az ellenzék, de keresni azért lehet ezen is. A verejtékillatú verseiről ismert volt államtitkár menten fel is szólította az övéit, hogy övék a pálya, írjanak remekműveket. Ahogy eddig, ezután sem fognak. A Terror Pláza kulturál-hőscincére még nagyobbat dobott: minden pénzt bele a jó népiesek zsebébe. Ez könnyebben fog menni, ehhez nem kell tehetség.”