Soha nem voltunk és nem leszünk a Fidesz világával megengedők, elfogadók, együttműködők
Varju Laci se hátrál.
Nem feltétlenül a győzelemért küzdesz, hanem elsősorban önmagadért. Minden más utána jön.
„Érdemes-e küzdeni, ha nem látod a győzelem esélyét? Érdemes-e embert-, lelket ölő csatákba menni, ha azt gondolod, a többség nem ért, nem támogat, nem jön veled? Érdemes-e mindent áldozni látszólag a semmiért?
Látszólag.
Mert nem feltétlenül a győzelemért küzdesz, hanem elsősorban önmagadért. Minden más utána jön. Mert nem akarsz más lenni, mint aki vagy. Mert nem akarod feladni hitedet, eszményeidet, reményeidet.
A világ és benne Magyarország sok tekintetben most persze egyre reménytelenebb. És azok, akik más irányt keresnének, szinte mindenhol a kétségbeesés küszöbön vannak.
De én mégse ezt javaslom. A madáchi szöveg jár a fejemben. Nem szó-, de lényege szerint: az élet értelme a küzdés maga.
Ráadásul mert nincs alternatívája az ember elfogadásának, szeretetének, a szabadságnak, a végén győzni is fogunk. Hogy mi, vagy a bennünket követők, az nem csak történelmi értelemben mindegy. Személyes történetünk bizonyos szempontjából is érdektelen egy ponton túl. Mert a legfontosabbat, ami elvárható tőlünk, megtettük: küzdöttünk.”