Az elbukott időközi polgármester-választás és annak tálalása szemléletes állatorvosi lova annak az összellenzéki tehetetlenségnek, ami az április voksolások óta jellemző. Mit üzen Józsefváros, és miért lesz Orbán-kormány minimum 2030-ig?
Nézzük a szikár tényeket: vasárnap időközi választást tartottak Budapest nyolcadik kerületében, miután a korábbi polgármester, Kocsis Máté a kormánypárt frakcióvezetője lett. Ellenzéki oldalról MSZP-s, DK-s, LMP-s és egy visszalépés révén „passzív” jobbikos támogatással Győri Péter, függetlennek titulált jelölt szállt ringbe, míg a Fidesz-KDNP Sára Botond korábbi alpolgármestert indította. (A pontosság kedvéért: a Munkáspárt kötelességtudóan szintén képviseltette magát, de ahogy sejteni lehetett, jelöltje nem szólhatott bele érdemben a választási küzdelmekbe.)
A valamivel több mint 23 százalékos részvétel mellett tartott voksoláson majdnem kétharmados Fidesz-győzelem született: Sára Botond 62 százalékkal vette át a polgármesteri pálcát, Győri Péter 37 százalékával szemben. Idáig a tények. Tanulságos mindemellett, hogyan interpretálta ezt az egyértelmű vereséget ellenzéki média.
Pontosan úgy tette ugyanis, ahogyan az várható volt az elmúlt hetek tükrében: kevés kivételtől eltekintve
A még mindig legolvasottabb portálnak számító Index sokáig mínuszos hírként szerepeltette a választási eredményt, a cikkben pedig látványos infografikákkal igyekezett érzékeltetni, hogy az alacsony részvétel mellett szinte jelentéktelen a nagyarányú győzelem. Ez különösen annak tükrében visszás, hogy előtte fontosnak és az ellenzék, illetve a kormány erőviszonyát meghatározónak titulálták a voksolást.
A 24.hu totális érdektelenségről ír a napközbeni jelentések nyomán, korábban ugyanakkor kiemelten foglalkozott a választásokkal, elsősorban Győri Péter gondolatainak adva teret. A HVG is számos cikket szentelt a témának, elismerve azt is, hogy mennyire fontos és szimbolikus jelentőségű ez a helyi összecsapás: „az ellenzék tekint origóként Hódmezővásárhelyre, a Fidesz is tanult az ott elkövetett hibákból.” Az eredményekről foglalkozó összeállításban azonban a csekély érdeklődést és a fideszes kampány vélt agresszivitását domborították ki.
A legkorrektebb helyzetértékelést a Győri Pétert korábban foggal-körömmel védő 444 adta, kiemelve, hogy az összefogás sikerreceptjéről is szólt a választás, de konklúzióként mégis azt rögzítve, miszerint: „A rendkívül alacsony részvétel is teljes fásultságra utal.”
Tisztázzuk: egy elsöprő fölénnyel megnyert országgyűlési választás után a kormányoldalnak nem presztízskérdés az egyébként az ilyenkor átlagos részvételt hozó időközi választás. Nem is vagyunk olyan kiélezett, országos kampányidőszakban, hogy nagyívű tendenciákat olvashassunk ki egy helyi voksolásból, ezért is nagy hiba második Hódmezővásárhelyt emlegetni. Mindössze annak indikátora lehetett Józsefváros, hogy az annyit mantrázott, ám végül az önös, rövid távú érdekeken komikus körülmények között elhasalt összefogás most működhet-e. Természetesen nem működött.
Ám amennyiben erre az a válasz, hogy kevesen mentek el, a Fidesz megvásárolta a romák szavazatát, a sajtóban a kormányoldal jelöltje dominált (ami az összképet tekintve megint csak tévedés) és a választásnak amúgy sincs semmi jelentősége, addig az ellenzék
Egyszerűen csak le kellene szállni a romázásról, panelprolizásról, vidékizésről és egyéb alternatív valóságmagyarázatokról, amik a szembenézést, a hibák feldolgozását nehezítik.
Ezek mind csak azt mutatják, hogy az ellenzék még mindig nem érti sem a magyar néplelket, sem a politikai realitásokat. Eközben a Jobbik vészesen hasad, a DK súlytalan, az Együtt már médiapártként sem funkcionál, az LMP a kampányidőszakból örökölt belviszályokban fuldokol. Az ellenzéki média pedig készségesen és rendületlenül segít az önáltató delírium fenntartásában.
„Sem pisztolytáska, sem fegyver, sem bármilyen ilyesmire utaló elem nem látható a felvételen” – bizonygatta Szily László.
Ahol elfogynak az érvek, ott marad a kiabálás, az agresszió és a trükközés.
Nem tudom, hogy ebben az országban mikor mászkáltak utoljára politikusok nyilvános rendezvényen fegyverrel az oldalukon.
Pedig a 444 már éppen elkezdte mentegetni a volt vezérkari főnököt.
A Macron-párti francia európai képviselő szerint Palesztina nemzetközi elismerése és Izrael léte nem lehet alku tárgya. Csak a kétállami megoldás jöhet szóba, ez Európa érdeke is.
Még időben figyelmeztetni kellene Magyar Pétert és csapatát, hogy fejezzék be az uszítást és tegyék le a fegyvert.
Az ex-elnököt korábban megkéselték, kérdés, hogy van-e összefüggés.
