Az elszigetelt Orbán

„Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy harmadik kétharmados megválasztása óta – ez is egyfajta elszigetelődés ám, például a harmadik kétharmad teljesen elszigetelte az egy százalékot sem kapott Juhász Pétertől, aki viszont akkor is világít, ha fázisceruza helyett véletlenül hozzáér a kereső kutya –, szóval amióta harmadszor is megválasztotta Orbánt a teljesen elszigetelt magyar nép, azóta mindössze az orosz elnökkel, a német kancellárral, a kínai miniszterelnökkel, a török elnökkel, az izraeli miniszterelnökkel találkozott, továbbá telefonon egyeztetett az amerikai elnökkel is.

De mit nekünk Putyin, Merkel, Li Ko-csiang, Erdogan és Netanjahu, amikor Orbán még mindig nem találkozott Jávor Benedekkel és Steiner Kristóffal. De még Sneider Tamással sem. És kétségtelen tény, hogy egyáltalán nem találkozott Guy Verhofstadtal, bár vele csak az találkozik, akinek ezért külön fizetnek, meg az anyukája. És Sargentinivel sem találkozott, de ez még csak hagyján, de még Demszky Gábor ötödik esküvőjére sem hívták meg, pedig ott volt ám csak baromi európai társaság!

Szóval el van Orbán szigetelve, na.

És a nép is el van szigetelve, sehol egy forradalom, sehol egy kis lincselés, pedig az egész baloldali és liberális (tehát az ép elmével kihívásokkal küszködő, de legalább teljesen gátlástalan) sajtó meg az ugyanilyen megmondóembereik már évek óta magyarázzák, hogy ez bizony másképpen nem fog menni, csak forradalommal meg lámpavassal meg lincseléssel, és már ki is vették a naftalinból a munkásőr-egyenruhákat meg a ’19-es bőrkabátokat, bár egyelőre még csak addig jutottak, hogy Böcskei Balázs elmagyarázta, ­miért volt csodálatos és haladó és avangárd performansz a Tanácsköztársaság, és nyilván fantasztikus művészi üzenete volt annak is, amikor a Lenin-fiúk belelőtték a Dunába Hollánékat, hát persze, a nyilasoknak is meg kellett valahonnan tanulniuk az avangárdot, maguktól sosem lettek volna ennyire kreatívok…

De hiába minden erőlködés és jó szándék, a nép éppoly elszigetelt, mint a vezetője.”