Miről (nem) beszél a Terror Háza kutatási igazgatója?

„De adja magát a kérdés: mégis kinek a hibája ez? Valóban a keresztény-polgári-populista kurzus ma az »egyetlen számottevő gondolati erő«? Avagy ha így gondoljuk, akkor a jobboldali kulturális hegemóniát mi különböztetné meg a (feltételezett) baloldali kulturális hegemóniától? Ennek a logikának a mentén haladva ugyanis az előbbi nem más, mint önkényesen meghatározott és behatárolt nyelvi és kulturális produktumok uralma az önkényesen – tehát politikailag – negligált »más« értékek rovására.

Békés itt szerintem az általa kritizált gyakorlat csapdájába esik, amennyiben az egymással versengő diskurzusok közt hatalmi pozícióból szeretne egyfajta értékrendet felállítani.

És itt utalnék vissza a cikk elején írtakra: egymás közt, egy szűk vagy tágabb politikai közösségben, egy politikai értékrend által meghatározottan vitatkozni az irodalom és a kultúra szerepéről és hivatásáról felesleges.

Ugyanígy nehezen meghatározható a »plebejus irodalom« mint minőség- vagy értékfogalom (ez sem a cikkben, sem az interjúban nincs tisztázva). Mi tekinthető plebejus (vagyis népi) irodalomnak? A Nyugat társszerkesztőjeként is működő Móricz (amely Nyugatban Ady önostorozó magyarsága és Ignotus szabadságkultusza egyaránt teret kapott) paraszti világot kendőzetlenül leíró novellái részei tudnak-e lenni ennek az irodalmi univerzumnak? De ne menjünk ilyen messzire: Borbély nincstelenjei? Térey szexuális kielégületlenségben vergődő, orrvérzésig pesti alakjai? Mindannyian a (baloldali) magyar irodalmi hagyomány természetes részei. Nem hiszem, hogy Békés kizárná őket az (össz)irodalmi kánonból – remélem nem, mert ilyen szándék nem olvasható ki eddigi írásaiból és munkáiból.”