Ezek a terek tömegek számára jelentenek rituális helyszíneket, ahol inspirációra lelnek.
„Sokak számára persze úgy tűnhet, hogy bezár két szórakozóhely, ami bár szomorú, de nem nagy ügy, hiszen akad még bőven diszkó a városban. Épp csak ezek a diszkók közel sem azok a klubok, amelyek helyszínt biztosítanak mindazok számára, akik nem csak a fizetésnap utáni hétvégén mennek el bebaszni, függetlenül attól, hogy Szecsei apánk, vagy Vril szól éppen a keverőpultból.
Ezek a terek ugyanis tömegek számára jelentenek rituális helyszíneket, ahol inspirációra lelnek, ahol barátságokat alakíthatnak ki olyan emberekkel, akik szintén hasonlóképp, szubkulturális szinten élik meg mindazt, amit ezek a szórakozóhelyek nyújtanak. És mint ilyen kulturális értékkel bíró helyek, egyszerűen nem tűnhetnek el. Legalábbis nem ilyen indoklások mellett, és nem ilyen módon.
Tbilisziben néhány hónapja ennél sokkal radikálisabb módszerekkel ugrott neki a grúz kormány a Bassianinak és a Café Gallery-nek. Az ügyből világhír lett, a grúz rave-erek akkora tüntetést szerveztek, amilyet hosszú évek óta nem látott a fővárosuk. Végül mindkét klub megmaradhatott és folytathatta a működését. A kérdés most az, hogy mi képesek vagyunk-e kiállni ugyanezért. Hogy nem csak együtt táncolni vagyunk képesek, de együtt küzdeni is.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
A magyar külügyminiszter ráadásul még mindig nem fedte fel teljesen a lapjait.
