Je suis Corvin, je suis Auróra

„Sokak számára persze úgy tűnhet, hogy bezár két szórakozóhely, ami bár szomorú, de nem nagy ügy, hiszen akad még bőven diszkó a városban. Épp csak ezek a diszkók közel sem azok a klubok, amelyek helyszínt biztosítanak mindazok számára, akik nem csak a fizetésnap utáni hétvégén mennek el bebaszni, függetlenül attól, hogy Szecsei apánk, vagy Vril szól éppen a keverőpultból.

Ezek a terek ugyanis tömegek számára jelentenek rituális helyszíneket, ahol inspirációra lelnek, ahol barátságokat alakíthatnak ki olyan emberekkel, akik szintén hasonlóképp, szubkulturális szinten élik meg mindazt, amit ezek a szórakozóhelyek nyújtanak. És mint ilyen kulturális értékkel bíró helyek, egyszerűen nem tűnhetnek el. Legalábbis nem ilyen indoklások mellett, és nem ilyen módon.

Tbilisziben néhány hónapja ennél sokkal radikálisabb módszerekkel ugrott neki a grúz kormány a Bassianinak és a Café Gallery-nek. Az ügyből világhír lett, a grúz rave-erek akkora tüntetést szerveztek, amilyet hosszú évek óta nem látott a fővárosuk. Végül mindkét klub megmaradhatott és folytathatta a működését. A kérdés most az, hogy mi képesek vagyunk-e kiállni ugyanezért. Hogy nem csak együtt táncolni vagyunk képesek, de együtt küzdeni is.”