Horváth Anna ügye nem vert európai hullámokat, egy erdélyi magyar politikus hatósági vegzálása nem éri el az ingerküszöböt.
Horváth Anna, Kolozsvár volt alpolgármesterének állítólagos korrupciós ügyeiről és az ellene folytatott eljárásról már korábban is beszámoltunk.
Az „ügy” a jóslatokra rácáfolva nem halt el: ítélet született, aminek folytán a volt alpolgármesterre majdnem 3 évnyi letöltendő börtönbüntetést szabott ki a bíróság. Bár az antikorrupciós harc fontosságát nem kérdőjelezi meg senki, azonban az is egyre világosabb mindenki számára, hogy a korrupcióellenes ügyészség a nemzetbiztonsági szerveknek engedelmeskedve végzik munkájukat. Mintha az lenne az elvárás, hogy a valóban sáros politikusok mellett időnként a túl aktív magyar politikusok közül is kilőjenek egyet-egyet.
Horváth Anna
A Horváth Anna ellen irányuló lejárató hadjárat egyik kiemelt eszköze volt a nemzetbiztonsági hivatal, amely több hónapon keresztül hallgatta le, figyelte meg Kolozsvár magyar alpolgármesterét annak érdekében, hogy terhelő adatokat gyűjtsenek róla, hogy azokkal aztán zsarolni lehessen.
Az összegyűjtött anyag vélhetően nem volt elegendő Horváth Anna megzsarolásához, így kreatív munkával kellett a rendelkezésre álló információkból ügyet kreálni. Egy végtelenül korrupt országban a közvélemény számára elegendő, ha az ügyészség meggyanúsít valakit, azzal a társadalmi többség számára már gyakorlatilag az ítélet is megszületett. Érthető az igyekezet a román hatóságok részéről: egyrészt megszabadulhatnak egy kellemetlen magyar politikustól, másrészt fel kell mutatniuk időnként egy magyart a vétkesek között annak érdekében, hogy a többségi társadalom pszichéjét megnyugtassák, nem csak a román nemzetiségű politikusok lopják az adófizetők pénzét. Bár Horváth Annát nem sikerült a közösség előtt erkölcsileg kivégezni, az a pszichés nyomás, amit a nyomozás jelentett, visszavonulásra késztette.
Horváth Anna ügye nem vert európai hullámokat,
Ahogyan az sem, hogy Románia titkosszolgálata közel 6 millió embert figyelt meg avagy hallgatott le az elmúlt években saját polgárai közül. Egy ilyen megfigyelés napi költsége 3 ezer euróra, azaz közel 1 millió forintra rúg.
Ennek a ténynek a napvilágra kerülése után Horváth Anna személyes Facebook-oldalán osztotta meg, hogy az ő ügye mennyibe került a romániai adófizetőknek. Horváth Annát összesen 180 napig tartották intenzív megfigyelés alatt a nemzetbiztonságáért felelős szervek, 180 napon keresztül költöttek napi 3 ezer eurót az ellene folyó nyomozás egy részére. Egy egyszerű számítás után kijön, hogy 540 ezer eurót költöttek el annak érdekében, hogy a magyar politikus ügyét felgöngyölítsék. Az áldozat nem volt hiábavaló, mintegy 60 fesztiválbelépő Horváth Annához kerülését sikerült felderíteni: leleplezték ugyanis, hogy egy vállalkozótól kapott 60 fesztiválbelépőt, ami szétosztott az RMDSZ fiatal önkéntesei között.
A volt polgármester fellebbezett az ítélet ellen. Június 20-án folytatódik az ügy, akkor kerül sor a bukaresti legfelsőbb bíróságon a fellebbviteli tárgyalásra. Izgatottan várjuk a fejleményeket, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy igazságos ítélet aligha születhet Romániában egy magyar politikus perében.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Egy szűk belső kör vette át az irányítást a romániai jogrendszer fölött.
Állítólag nem volt elég bizonyíték ellene.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
