Hazánkban is tapasztalható, hogy a hagyományos családmodell preferálása helyett sokan inkább szingliként, vagyis egyedülállóként élik életüket. A gyermekvállalásnak kedvező, hagyományos értékrend válságáról van szó, vagy inkább kényszerszinglikről érdemes beszélni?
Az értékrendben nem látszik radikális változás. Hogy sokan maradnak egyedül, az leginkább annak a következménye, hogy megnyúlt a felnőtté válás időszaka. A rendszerváltás előtt a felnőtté válást a stabilitás jellemezte; a legtöbbeknél az iskola befejezését követte a munkavállalás, a párkapcsolat, a lakásszerzés, a gyermekvállalás. Ma inkább az a jellemző, hogy a párok egyetem, vagy a karrierépítés alatt ugyan már együtt vannak, de sokáig nem születik gyermek. Ezek a kapcsolatok aztán nem egyszer felbomlanak, ám ekkor a párkapcsolati piacon már egyre nehezebb új partnert találni. Így csúszunk a késői gyermekvállalásba, vagy a gyermektelenségbe. A gyermektelenség nem akaratlagos, hanem sok-sok halasztó, rövid távú döntés nem szándékolt következménye. (…)”