Barátság van, függetlenobjektivitás nincs

2018. június 14. 10:59

Én elengedtem ezt a függetlenobjektív kényszert. Nekem barátaim vannak és értékeim. Ebben vagyok függetlenobjektív.

2018. június 14. 10:59
Skrabski Fruzsina
Skrabski Fruzsina
Mandiner

Van itt egy vita a független újságírásról, az értékekről, arról, hogy mi a helyes és mi a jó.

A nagybetűs újságíró azt tanulta az iskolában, hogy az a jó, ha minden felet megkérdezel és függetlenobjektív módon megírod. Én is így jöttem ki a Havas-iskolából és mentem lelkesen függetlenobjektívkedni.

Először egy jobboldali médiumnál fogadtak be, senki egy szóval nem mondta, hogy mit lehet és mit nem, de mint a gyerek érzi a szülei rezdüléseit, én is éreztem, hogy mit lehet és mit nem.

Aztán egy nagy baloldali újsághoz írtam egy-két cikket, de amikor azt akartam leleplezni, hogy az amerikai multi rabszolgaként tartja az alkalmazottait (saját tapasztalatból), akkor a cikkemet addig szerkeszthették, amíg az lett a mondanivalója, hogy mindenki menjen oda dolgozni.

Akkor inkább visszamentem jobbra, mert ott még mindig közelebb állt az értékrendemhez az átszerkesztés, mint a másik oldalon.

Ha együtt utaztam újságírókkal, rendszeresen lefasisztáztak a baloldali függetlenek, én pedig röhögtem rajtuk és visszakommunistáztam, este pedig együtt mulattunk és összehaverkodtunk.

Egyszer egy híres íróval akartam interjút készíteni, de a szerkesztő megmondta, hogy rá kell kérdeznem az ávós férjére. Akkor elmentem a híres íróhoz, megmondtam, hogy erről is kérdezném, és megbeszéltük, hogy akkor inkább ne legyen interjú. Kávéztunk egyet és örültünk egymásnak.

Én elengedtem ezt a függetlenobjektív kényszert.

Nekem barátaim vannak és értékeim. Ebben vagyok függetlenobjektív.

Szerintem lehet, sőt kell írni a sikerről, meg lehet dicsérni kormányt, politikust, híres embert, és nem kell a végére odabiggyeszteni egy kis fanyalgást. Nem propaganda az, ha tisztán örülsz. Vannak sikerek, az ország sikerei és ennek lehet tisztán örülni.

De vannak barátaim jobb-baloldali emberek, akiknek ismerem a szándékait és az életét, és szeretem őket. Kiállok mellettük akkor is, ha nem értek egyet valamelyik cikkükkel, Facebook-bejegyzésükkel. Le tudunk ülni és megbeszélni, hogy kinek mi fáj, mitől fél, mit szeretne. Barátság van, függetlenobjektivitás nincs az elefantcsonttornyomban.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 47 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Onurisz
2018. június 14. 16:05
No igen, ez így működik a rendszerváltozás kezdete óta, bár akkor még voltak független lapkezdeményezések. Nem sokáig húzták, persze. Mert függetlenség igenis lehetséges, csak objektivitás nem. Pontosabban az objektivitás is megközelíthető, csak el nem érhető - ha az újságíró nem politikusként vagy politikai szurkolóként tekint magára és a munkájára, hanem közvetítőként. A szembenálló ténykezelések és értékelések ugyanis feltárhatók, bemutathatók és összevethetők, és a saját értékszűrőm is bemutatható mellé. A problémát egyfelől az jelenti, hogy a harcos olvasókat az ilyesmi nem érdekli, sőt zavarja, mert rosszabb esetben ellenségesnek tekinti, jobb esetben fárasztónak tartja a szellemi bíbelődést. Sokkal egyszerűbb címkézni. Másfelől ott van a tulajdonos, aki úgy gondolkozik, hogy a pénzén újságíró zsoldosokat vett és kész. Mielőtt azonban az egész mai sz.rt a tulajdonosok nyakában varrnánk, ki merem jelenteni, hogy az újságírók túlnyomó többsége, a "baloldalon" szinte mindenki, magát is zsoldosnak, politikai katonának és szurkolónak tartja, eszerint ír és viselkedik. Ez az állapot nálunk abban gyökerezik, hogy a rendszerváltozás idején az egész nyavalyás, opportunista, az előző rendszert kiszolgáló, a sorok között üzengető magyar újságíró-társadalom átmentette magát és pillanatok alatt megtalálta az új világban a politikai igazodási pontokat. A fiatal újságírók számára pedig ezt a hagyományt adta át, ennek szellemében válogatta és képezte ki őket politikai harcosokká és szurkolókká. Ezek ott a baloldalon nem is tudnának már másmilyenek lenni, a jobboldalon pedig időközben kiképezték a saját harcosaikat. A harcosoknak egyébként nem is a másik oldal harcosai az igazi ellenségük, hanem azok, akik megpróbálkoznak a réges-régi polgári újságírással.
gross
2018. június 14. 14:41
Nagyon félresiklik ez a beszélgetés mindig, amikor 'függetlenobjektivitásról' van szó. Ami valóban számonkérhető, és számon is kellene kérnünk, az a mininális emberi és szakmai tisztesség. Ami nem fogadható el, az a tudatos hazugságok, elhallgatások, interjúalany átverése, témák között nagyon célzottan és tisztességtelenül mazsolázó szerkesztői gyakorlat. Mindezek teljesen mindennaposak a 'magyarsajtóban'.
slate
2018. június 14. 13:37
Gyakorlatilag azt írja le a hölgy, hogy nincs Magyarországon sajtó. Ami van, az nem az. Elmégy egyetemre, azt tanítják, hogy olyan házat építs, ami nem dől össze és legyen szép. Aztán a gyakorlatban mindig szól a főnököd, hogy nem baj, ha összedől, csak szép legyen. Ha évtizedekig olyan a szépségideál, hogy minden összedől, attól te még építész vagy. Gondolod te. De igazából nem vagy az.
Párttalan Vita
2018. június 14. 13:37
Mérnök vagyok. Elengedem én ezt a függetlenobjektív izét. Mi az, hogy ez a híd 10 tonna teherbírású?! Ha a barátom kamionja 21 tonnás, akkor ez a híd 22-t bír!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!