Miközben itthon a kormányzati migránsozó-sorosozó hisztériakeltés és szélsőjobbos revival miatt még nem éppen ez a fő gond, sőt, Amerika megmutatja, merre lendülhet ki az inga: az ajándék ló túloldalára.
A balos polkorrekt védőburok ugyanis igencsak szelektív: a tévéműsorokban, a campusokon az evangéliumi keresztények, a konzervatívok, a gazdag cégtulajok, a »privilegizált« fehér heteró férfiak folyamatosan gúny és megvetés tárgyai lehetnek, az egyetemi klubokból elüldözik a másképpgondolkodókat (Condeleezza Rice, Ayaan Hirsi Ali, Milo Yiannopoulos), Izrael támogatóit pedig mostanában már nemcsak szellemi, de fizikai inzultus is egyre többször éri a campusokon. Mindeközben igencsak mély és kettősmércés a hallgatás mondjuk a Hamász palesztin terrorszervezet napi gázai rutinjáról.
Jó lenne, ha többen megértenék, miért is fontos kiállni a szabad szólás jogáért. Nem önmagában a megszólalás, a véleménykifejezés a lényeg itt, hanem amit az jelent: a külső kényszerektől, állami vagy civil paternalista törvények nélküli gondolkodás, a vita szabadságát. Ha az nincs, semmink sincs. És akkor annyit is érünk.”