Orbán, Soros és a magyar szuverenitás

„Egy realistább megközelítés világossá tesz három dolgot. Először is, a magyar helyzetet nem annyira egyoldalú ellenségességként kell értelmezni, hanem – Soros saját szavaival  élve – »alapelvek közti, áthidalhatatlan ellentétként«. Orbán és Soros két, teljesen eltérő jövőképpel rendelkeznek Magyarországról, és kettejük konfliktusa alapvető politikai kérdéseket érint: a magyar nemzet mibenlétét és a magyar állam szerepét. Ez a háború nacionalisták és antinacionalisták közt folyik – azok közt, akik szuverénnek tartják Magyarországot, és védelmezik annak jogát saját útjához, illetve akik meghaladnák a nemzeti alapon szerveződő szuverén államokat. A bevett narratíva elfedi ezt a dinamikát. 

Másodszor: a legtöbb magyar támogatja a nemzeti elképzeléseket és értékeket, amelyek mély gyökerekkel rendelkeznek a magyar történelemben és szellemi hagyományban. Ezen értékek támogatottsága azt mutatja, hogy ma is van életerő azokban az eszmékben, amelyek három évtizeddel ezelőtt oda vezettek, hogy az európai nemzetek felszabadították magukat a szovjet iga alól, és demokratikus kormányokat hoztak létre, beleértve azt az elképzelést is, amelyet ma annyira támadnak, és ami szerint a nemzeti gondolkodás és a demokrácia összefér.

Harmadrészt Soros elképzeléseit az EU legmagasabb szintjeiről támogatják. Ez segít megérteni a nemzeti politikusok folyamatos népszerűségét Magyarországon: a magyar nacionalizmus védekező pozícióban van, ami erősíti a támogatottságát. (…)

Ebben a kontextusban, hozzávéve az EU-elitek attitűdjét és lépéseit, egyáltalán nem meglepő, hogy a magyarok azokra a politikusokra szavaznak, akik azt ígérik, hog harcolnak a nemzeti szuverenitásért és identitásért. Az sem meglepő, hogy bármi, amit idegen befolyásként értelmeznek – legyenek azok EU-s politikusok vagy egy New York-i milliárdos – ellenségességgel fog találkozni. Amíg Orbán olyan eszmékért áll ki, amelyek a magyarok számára nagyon fontosak, támogatottsága meg fog maradni. 

A legtöbb magyar egyértelműen úgy érzi, hogy hazája és életmódja veszélyben van, és hogy befolyásos személyiségek szeretnék azt megváltoztatni. Számolva ezzel érdemes elgondolkodni azon, hogy miként lehet ezeket az aggodalmakat a legjobban kifejezni, és hogy egy nemzet szuverenitása és identitása miként őrizhető meg úgy, hogy ne jöjjenek sötétebb idők. De az ilyen elgondolásokhoz arra lenne szükség, hogy a nemzeti elképzeléseket legitimnek fogadjuk el – ami valószínűleg már túl sok lenne Orbán legtöbb kritikusának.”