„Gyetvai Viktor »diáktüntető« tegnap megint felszólalt egy háromfős ellenzéki gyűlésen. Ez miért is hír? Most ne kávézzanak, aludjanak vissza nyugodtan.
Talán észrevették, hogy bármely reggelen képes vagyok szinte bármiről hosszan írni. Róla viszonylag nehéz.
De ha a titulusával kezdjük, máris előrébb ment a világ szemantikai univerzuma: ő a »Független Diákparlament stratégiai koordinátora«.
Ennek megfejtését a Kedves Olvasóra bíznám…
Ominózus úriember egyébként alapvetően szóra sem érdemes, de szórakoztató, ahogyan nem ismeri fel a »sajátjai« mély alázását – amit saját maga tesz.
Nézzünk csak néhány rövid idézetet: »Nem tartja reális célnak az új választások kiírását, mivel nincs bizonyíték arra, hogy történt szervezett választási csalás«.
Volt oly kedves, s még azt is megfogalmazta, hogy »El kell kezdenünk azt, amit az ellenzék nem tett meg. Az a dolgunk, hogy az a sokszínű tömeget, amely részt vesz ezeken a tüntetéseken, ösztönözzük, hogy legyenek aktívak, vegyenek részt civilszervezetekben, saját kis közösségükben, próbálják megfogalmazni, hogy mit szeretnének, és hogy valamilyen közös minimumot összehozzunk«.
Az említett úr ezt egészen jól látja. Még a minimum sincs, hogy legalább az árnyalatát láthassuk, mit szeretnének. Mert eddig az ellenzékinek titulált szervezetek, aktivisták – nevezzük bárminek – a végtelenségig jól titkolták, hogy úgy konkrétan, akár helyi, akár országos szinten mit is tennének.
Roppant eredeti az a gondolata is – és az Oktogon környékén élők tapsolni fognak -, hogy »az elmúlt években az ellenzék nem csinált meg, ugyanakkor nem szabad hetente tüntetést tartani, mert az egy idő után erodálódik, hanem ritkábban és fontosabb alkalmakon kell hasonló demonstrációkat hirdetni«.
Én kérek elnézést: idézet az idézet. Akármit jelent is.”