Krokodilkönnyek a Heti Válaszért

„Még egyszer, lassan, hogy mindenki megértse (sokan nem fogják): valóban voltak jó írások is a lapban, még néhány olyan kormánykritikus megnyilvánulás is előfordult, ahol valóban érdemi kérdésekről, jogos felvetésekről lehetett szó, nem csak a szokásos »Mészáros–Habony–Tiborcz–oktatás–egészségügy–stadionok«-féle mantrákról. De attól még a Heti Válasz nem volt független sajtóorgánum.

Hanem az egykor valóban kiváló lap, eléggé méltatlan módon, egy revansra éhes, sértett, hatalmas egójú, ellenszenves ember bosszújának eszközévé vált. És – ha tetszik, ha nem, ha akarták, ha nem, ha bevallják, ha nem – eszközök voltak maguk a szerzők, munkatársak is mindannyian. Simicskának egyetlen célja volt: megbuktatni Orbánt, mindenáron, minden eszközzel, és ennek érdekében elég sok pénzt hajlandó volt elégetni.

Most, hogy a projekt nem sikerült, egyszer csak abbahagyta a pénzégetést. Egy szavunk nem lehet: mindenki arra és addig költi a pénzét, amire és amíg akarja. Ha ráunt a hobbijára, akkor nem költi tovább. A szemforgató-siránkozó, végtelenül szolidáris »igazi újságírók« a Mércétől a HVG-ig most persze világvége-üzemmódban vannak, az orbáni diktatúra újabb borzalmairól beszélnek. Hiszen ki más tehetne arról, hogy Simicska szélnek eresztett egy csomó embert, akiket eddig eszközként kihasznált? Hát persze hogy a miniszterelnök. Hiszen mindenről ő tehet.”