Hogyan lesz itt kereszténydemokrácia?

„A kereszténydemokrácia számára a közjó (mindenki java számít) és a klasszikus igazságosság (mindenki azt kapja, amit megérdemel) összeegyeztetése központi feladat. E téren születtek hiteles döntések, de a vagyonosodási eseteket talán még a kormányideológusok sem mernék összefüggésbe hozni valódi érdemekkel.

A kereszténydemokrácia nevében viseli a demokráciát, de éppen azért jelzősíti, hogy jelezze: a demokrácia korlátlan érvényesülése nemkívánatos. A kétharmados világban viszont a »többségnek mindig igaza s mindenhez joga van« elv jóformán axiómává vált. Pedig az első korlát a természetjog és a természetes kötelesség: az alaptörvény sem írhatja felül. Még nem látjuk, az új törvényhozó hatalom hogyan akarja megakadályozni a »migráció elősegítését«, ám az biztos, hogy súlyos értelmezési dilemmák következnek. Márpedig a szolidaritás parancsát semmilyen emberi hatalom nem helyezheti hatályon kívül.

A második korlát a szubszidiaritás, vagyis egy problémát ott kell megoldani, ahol fölmerül; az állam csak a végső esetben avatkozhat be. A helyi kompetenciákat kell erősíteni, bízni kell az egyének és közösségeik autonómiájában. Kereszténydemokrata alapon például aligha igazolható az iskolák államosítása, még akkor sem, ha az egyházak kivételek, sőt kivételezettek.

Egy kereszténydemokráciában sem a többségnek, sem a kormánynak, sem a népnek nincs abszolút hatalma. A keresztény jelző viszont egyvalamit biztosan jelent: az úr egyedül az Úr.”