Egy agyonbántalmazott, lelki beteg társadalomban élünk, ahol mindenki lábon hordja ki a maga szégyellt neurózisát.
„Aki a jövőben fellángolásszerű nyílt szembefordulással szeretne a NER hősi halottjává válni, cselekedjen bátran, a többiek pedig praktikusan fogadják el a valóságot: a négy- és nyolcéves ciklusok helyett ideje komplett Orbán-korszakban gondolkodni. Az újabb kétharmad most már jótékonyan keblére ölel mindenkit, mert a NER-műveket sikerült tökélyre fejleszteni. Választás vagy bármilyen más demokratikus cselekedet többé már nem ingatja meg. A kétharmad immár valóban úgy áll, mint a cövek.
(Persze mindig fennáll a rendszert elsöprő lázadás lehetősége, ám míg a hétköznapi frusztrációt a másikon, a fideszeseken, a libsiken, a nőkön, a férfiakon, a szurikátákon, a gyerekeken, a nyuggereken, a másik csapat szurkolóin, a politikusokon, a celebeken, az újságírókon kiválóan le lehet vezetni pár Facebook-kommentben, addig itt egy fia kukaborogatás nem lesz.)
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet okosnak lenni. A feladat most azt kitalálni, mi következik az után, hogy elfogadtuk a »Jó, hát itt fogunk élni«-t. Mi az új, működő életstratégia a továbbiakban, ami segít túlélni a legalább 2030-ig bebetonozott NER-t? Mert szó szerint túlélésre, egy NER-típusú túlélésre kell készülni. Lehet, hogy kevesebb pénzből, kisebb álmokkal, nem mindegyik vágyott gyermekünket világra hozva fogunk a hétköznapokban közlekedni, ám az életünknek ettől még nem kell szükségszerűen tragikusan ellehetetlenülnie.
Kérdés, hogy megtaláljuk-e itthon azokat a szabad terepeket, legyenek azok konkrét vagy belső idők és terek, amelyek még nincsenek összemészároslőrincezve, -orbánozva, -habonyozva, -rogánozva, -tiborczozva, -ráhelezve… Mert bárhogy is próbálják, mindenre nem tehetik rá a kezüket, például az összetartó családok, közösségek életét nem tehetik tönkre. Főleg, miután megszűnt a közélet, nincs többé mi összeugrasszon bennünket a kocsmapultnál vagy otthon, a terített asztalnál.
A NER végtelen sikere és lebontásának lehetősége csakis azon fog múlni, hogy az elkövetkezendő négy-huszonnyolc évben hova helyezzük a fókuszt a politika helyett. Például lehetne a személyes traumák őszinte kibeszélése, a privát szennyes kiteregetése az új közélet. Mi lenne, ha a rendszer rutinszerű szidása helyett inkább magunkba néznénk, mesélnénk, majd meghallgatnánk a másik történetét? Mert ha végre nem a politikai törésvonalak mentén árazzuk be egymást, és a társadalmat, feltárul a szomorú igazság: egy agyonbántalmazott, lelki beteg társadalomban élünk, ahol mindenki lábon hordja ki a maga szégyellt neurózisát.”
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Mint ahogy a Karmelita Kolostor, az egész Budai Vár, ingatlanokkal és ingóságokkal, épületekkel és festményekkel, nem a kormányé, nem Orbán Viktoré (voltak), hanem a magyar államé.
A Fidesz alapítója a választási vereség okairól, a Tisza térnyeréséről, valamint a jobboldal megújulásról is véleményt mondott.
Tölgyessy Péter a Partizán vendége volt, ahol elmondta, hogy Magyar Péter „internetes politikus”, aki nem érti a mélyebb összefüggéseket, valódi kormányzás helyett csupán „kívánságlistákat” hagy jóvá, saját minisztereit pedig egyszerű „melósokként” kezeli.
Egy magyar űrhajósnak nem szabad pártpolitizálnia, amíg ebben a minőségében tevékenykedik.
A sokszor „feljelentőemberként” emlegetett Tényi bejelentése mentén ismeretlen elkövető ellen nyomoz a hatóság.
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
