„3. Kiemelkedően magas a terhességmegszakítások száma a 20-24 éves korosztályban, körükben 100 szülésre 51 abortusz jut, vagyis ebben a körben vagy tömeges a párkapcsolati krízishelyzet, vagy ezt tekintik a fogamzásgátlás egyik fontos módjának. Bizonyos, hogy egy törvényi tiltás a megfelelő megoldás erre? S nem annak feltárása: 1. mi miatt kerülnek ezek a nők és férfiak válsághelyzetbe 2. miért nem ismerik, vagy engedhetik meg maguknak a modern fogamzásgátló módszereket?
4. Kevesen találnák ki, hogy hányadik terhesség megszakítása a leggyakoribb Magyarországon. Az ötödik vagy még magasabb számúé, ami megint csak iskolázottsági, szociális problémák sorát veti fel. Biztos, hogy ezt tiltással lehet megoldani?
5. Még egy elgondolkodtató számpár: 13 ezer abortuszt előzött meg gyermekszületés, viszont tízezernél a korábbi nőgyógyászati esemény szintén egy abortusz volt. Minden harmadik magyar abortusz lényegében azt jelzi, hogy abban az adott körben ez a születésszabályozás módja. Igen, ez barbár állapotokat tükröz, de betilthatjuk-e a barbárságot?
A változásokat csak belső igény szülheti meg, amit kedvező külső körülmények támogatnak. Van már nagylelkű családtámogatási rendszerünk, de vajon mindenki tud erről? Azok a segítők, akiket fel kell keresni a terhességük megszakítását kérőnek, ismerik a diplomás gyeded? Vagy a gyed+ programot? Hogy falun akár egy használt házat érhet a következő gyermekkel kiegészülő család, vagyis még az is lehet, hogy a kis jövevény nem a probléma, hanem a megoldás maga?
Mielőtt radikális megoldásokra teszünk javaslatot, érdemes megismerni, min szeretnénk változtatni, és elgondolkodni azon, hova vezetne a tiltás egy nagyon is örvendetes folyamat közepén.”