„Véget ér egy korszak, lezárul egy hosszú időszak: sok bajtársammal együtt kilépek a Jobbikból, mert nincs hova hátráljunk, s vétkesek közt cinkos, aki néma. A Jobbik Alapító Nyilatkozatához hűen is úgy érezzük, erkölcsileg most már a kilépés a helyes döntés.
Életem első szervezete volt, amelyben 13 évet töltöttem, barátokra leltem, szerelmet találtam, majd a néppártosodásnak nevezett folyamat során, a párt lelkének elvétele miatt ez az egykor bajtársias közösség darabjaira hullik. Hiába tettem meg minden tőlem telhetőt a békéért és az egyben maradásért, nem sikerült, mert sok vezetőnknek sajnos a belső tisztogatás volt a fontosabb. Könnybe lábadt szemmel, összeszoruló torokkal, nehéz szívvel búcsúzom tehát innen, megköszönve ugyanakkor minden szép élményt, amit ennek a közösségnek a részeként éltem át.
Keserűségemet csupán az oldja, hogy emelt fővel, tiszta lelkiismerettel és egy erős közösséggel együtt tekinthetek a jövőbe, ami bizakodással tölt el. Június 23-án Ásotthalmon zászlót bontunk Pongrátz Andrással. Csak a nemzet!”