Csak akkor győztünk, ha az utolsó liberális és az utolsó muszlim is elmegy Európából

„A történelem azonban nem az értelmes lényekhez méltó erkölcsileg helyes döntésekről szól, hanem az ostobaságról és az alantas ösztönök azonnali kiéléséről. A legundorítóbb következett be, a Nyugat gátlástalanul kihasználta a közép-európaiak tapasztalatlanságát, naivságát, gyengeségét és igazából nem megerősítette a régiót, hanem megpróbálta szimpla befolyási övezetté változtatni és a mindenkori német és nyugati érdekek szolgájává silányítani. Az elmúlt harminc évben ugyanolyan, habár kétségtelenül szelídebb, ideológiai imperializmust voltunk kénytelenek elszenvedni, mint a kommunisták idején, nyugati barátaink mindig úgy csavarták az elveiket, hogy a könyvelésben náluk jöjjenek ki a jobb számok.

Maguk sem tudták azonban, hogy hová jutottak, mennyire elpusztította a lelküket a liberalizmus, önvédelmi ösztöneik hová bújtak. A »migránsválság« idején már nem is a primér érdekeiket követték, hanem ideológiájuk legszélsőségesebbjeinek vágyálmait. Nem a legjobbat, nem is a legundorítóbbat, hanem a lehető legrosszabbat választották. Önként mentek bele egy olyan folyamatba, amely két nemzedéken belül a teljes eltűnésüket eredményezheti majd. Eszmélésük késői és azoknak az igazi európaiaknak köszönhetik nagy részben, akik abban a Közép-Európában laknak, amit annyira lenéz a nyugati mainstream.

A Nyugat elkezdett végre menekülni a saját hülyesége elöl, de tudnunk kell, hogy nem a legjobb megoldást fogja választani, hanem alapvető jellege szerint a lehető legundorítóbbat. Ezt azonban nem engedhetjük meg neki, mert ez az undorító megoldás ostoba is lesz, mint az első és a második világháborúkat lezáró békék, mint a gyarmatosítás minden mozzanata, mint minden európai megoldás a világ bajaira. Mert benne lesz az a hübrisz és bírvágy, amelynek eltanulása éppen tönkreteszi a föld többi részét is.”