„És akkor befejezésül néhány szó a feleségem külföldi munkavállalásáról.
Bayerné dr. Matusovits Andrea egy évet Németországban, Biedenkopfban, egy évet pedig Kuvaitban dolgozott. S hogy miért? Azért, mert 12 évet húzott le Szegeden a műtőkben és az intenzív osztályokon, aztán Makón, és miközben ki sem jött a műtőből, és heti háromszor ügyelt, keresett havi nettó 120 ezer forintot. Értik? Százhúszezret!
Ezalatt a szegedi házára felvett devizahitele egyszer csak havi hetvenezerről felugrott 200 ezerre. Ezek a nagyszerű, csodálatos, narancsék által visszasírt gyurcsányi idők, amikor persze minden rendben volt az egészségügyben, az orvosok nem hagyták el tömegesen az országot, és a devizahitel amúgy is egy nagyszerű találmány volt.
Akkor az én feleségem volt nyilván az egyetlen orvos, aki elment külföldre.
Összesen két évre. Aztán hazajött. Hogy a Magyar Narancs meg a többi, semmihez sem értő aljas, becstelen kis szemétláda rá is fröccsenthessen egy fándli fekáliát. És miért is? Mi a baj a doktornővel? Csupán egy: hogy az én feleségem.
Az én feleségem, aki most ideiglenesen vezeti az OVSZ-t. Két szakvizsgával, két nyelvvizsgával, egészségügyimenedzser-diplomával, minden szakmai szereplő megelégedésére. És ha a miniszter úr úgy dönt, hogy nemcsak ideiglenesen, de kinevezett vezetőként is folytathatja a munkát, az elől sem fog elugrani. Ha pedig vissza kell mennie a műtőbe, akkor majd visszamegy a műtőbe.
Olyan hiány van ma aneszteziológusból, hogy vállalkozóként az ötszörösét is megkeresheti a mostani jövedelmének. És bármelyik aljas, becstelen, semmihez sem értő, de legalább kártékony és tökéletesen felesleges gazember az ellenzéki sajtóból odakerül majd a műtőbe, a doktornő színe elé, ő mindet meg fogja menteni, amennyiben ez lehetséges lesz. Mert erre esküdött fel.
Nagyjából akkor, amikor a Magyar Narancs meg a többi kártevő felesküdött arra, hogy mindent és mindenkit tönkre fognak tenni, aki nem osztozik a beteg és velejéig rothadt világnézetükben. Mindenkit, aki ezerszer különb náluk.”