Az apák napja és a szeretetbe csomagolt egyenlőtlenségek

„Mert a nők napja és az anyák napja kapcsán valós igény lenne, hogy beszéljünk a házimunka, a gyereknevelés egyenlőbb megosztásáról, arról, hogy nőként nehezebb megtartani Magyarországon is az állásunkat, hogy a nőket inkább olyan munkahelyekre veszik fel az emberek, vagy azokat a munkahelyeket kevésbé fizetik meg, ahol nőket inkább alkalmaznak: a gondoskodó szakmákban.

Fontos beszélni a gyerekvállalás problémáiról, arról, hogy milyen mentális nyomások érik a nőket, hogy legyenek anyák, és amikor már azok lettek, mennyire durva nyomások érik őket az elképzelt jó anyaság irányába.

Persze az is igaz, hogy bizonyos szempontból az apákat is érintik hátrányok. Például az egyik leggyakoribb, amivel én találkozom apaként és az ismerőseim történetében, hogy a feladatot megosztó, a gyereknevelésből egyenlő részt kivevő apákat mennyire lenézi a társadalom, hogy amikor ők mennek a gyerekért vagy szülőire, mennyire furcsán néz rájuk a többi szülő, és hogyan akarják velük megoldatni a “férfias” feladatokat (apuka meg kéne javítani a WC-lehúzót, maga biztos ért ehhez). Vagy pont az, hogy egyszerre akar valaki dolgozni, és sokat lenni a gyerekével, de semmilyen minta nincs ahhoz, hogy ezt hogyan tudja egyszerre megcsinálni.”