Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Néha komótosan megelégszünk azzal, hogy az élet, vagyis napjaink történelme, rendszerint minket igazol, nem az Indexet.
„De mi a helyzet a jobboldalon? Merthogy itt is érzek némi fásultságot, vagy inkább túlzott elégedettséget. Néha komótosan megelégszünk azzal, hogy az élet, vagyis napjaink történelme, rendszerint minket igazol, nem az Indexet. Mintha ez jelentene bármit is a világon. Szajkózzuk, hogy kétharmad, kétharmad, kétharmad, válaszul arra, hogy diktatúra, diktatúra, diktatúra.
Vajon a baloldal bukása nem pont így kezdődött? Csak egy példát mondanék, ha megengedik. Nemrég volt szerencsém olvasni egy cikket arról, hogy a Nézőpont Intézet felmérése szerint közel négyszázezerrel nőtt április óta a Fidesz szavazóinak száma. Hurrá! Megcsináltuk! – kiálthatnánk fel, mint anno Gyurcsány Ferenc. Jöhet 2022! Kétharmad! Kétharmad! Kétharmad! De azért a pezsgőbontás előtt hadd tegyek fel egy költői kérdést! Mennyire lehet fideszes az a szavazó, akinek nyolcéves Fidesz kormányzás kellett ahhoz, hogy megkedvelje, vagy elfogadja Orbán Viktort? Nyilvánvalóan semennyire. Lehet, hogy most ide szavazna, de négy év múlva bárhogy szavazhat, hiszen eddig is ezt tette. Most azért lehetett új Fidesz-szimpatizáns belőle, mert előtte nem volt az. Bármilyen lehetett, vagy semmilyen. Az ilyen könnyen válthat, mert nem árul el soha senkit. Ennek tudatában szerintem nagy hiba ezt a négyszázezer embert hozzászámolni a polgári oldal biztos szavazóihoz, pusztán a túloldalról feldobott »mi vagyunk a többség« feliratú magas labda elegáns leütéseként.
Egyébként ismerek egy embert, aki az április nyolcadikán megtartott választások délelőttjén – látva a magas részvételi arány beigazolódását –, ugyanezt a négyszázezer lelkes voksolót, meg a többi milliót, milliókat, a saját foghíjas szavazótáborához csatolta. Aztán eljött az este és kénytelen volt átértékelni előző reményeit, pedig néhány órával előtte még magának az államelnöknek is beszólt, hogy ne merjen alkotmányos jogaival élni, mert új szelek fújnak a Duna mindkét partján.
Ezt az embert – aki még nem tudná – Karácsony Gergelynek hívják.
Kedves szerzőtársak! Ha lehet, mi ne kövessük el ugyanezt a hibát, ne kezdjünk el Orbán Viktorból Karácsony Gergelyt csinálni, ahogy azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mekkora volt a népszerűsége az MSZP-nek alig egy évtizeddel ezelőtt!”