Mára azonban kiderült, hogy tévedtünk, akik azt gondoltuk, hogy az unió elsősorban értékközösség. Ma már tudjuk, hogy alapvetően gazdasági közösség, amelyet elsősorban nem az erkölcsi, emberjogi és kulturális értékek, hanem a gazdasági érdekek tartanak össze.
Ma már azt gondolom, hogy a 2007 óta a felzárkóztatási alapból ideérkező eurómilliárdok is több rosszat, mint jót tettek az országgal. Az első ciklusban naponta kapott kétmilliárd forint támogatás nagy részét az ország felélte, értelmetlen és felesleges presztízsberuházásokra költötte, a hatalmas összeg, bár a gazdasági növekedésben fontos szerepet játszott, kevéssé járult hozzá Magyarország felzárkózásához, tovább fokozta a régiók közötti területi egyenlőtlenségeket, az ország legszegényebb területeinek végleges leszakadásához járult hozzá, és a tényleges teljesítmény helyett „a támogatásvadászatot” tette a gazdasági siker elsőszámú forrásává. Mindemellett, és talán ez a legtragikusabb, a támogatások formájában érkező milliárdok az elképesztő mértékűre növekedett korrupció melegágyává váltak, elsősorban ezekből a pénzekből épült fel a kleptokrácia, a tolvajok kapitalizmusa. Ahogy pontosan ugyanez történt az unióhoz csatlakozó posztszocialista országok többségében is. Ma már Szlovákiától Bulgáriáig és Csehországtól Horvátországig mindenhol olyan maffiakormányok kaparintották meg a hatalmat, amelyek az unió pénzén híztak degeszre.”