Ma már azt gondolom, hogy a 2007 óta a felzárkóztatási alapból ideérkező eurómilliárdok is több rosszat, mint jót tettek az országgal.
„Tizennégy évvel ezelőtt hatalmas reményekkel csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Nemcsak mi, az európai értékek és kultúra iránt különös vonzódást érző liberálisok, hanem az ország lakosságának legalább kétharmada. Persze mást és mást vártunk a csatlakozástól. Sokan voltak, akik jobb életminőséget, uniós életszínvonalat, gyorsabb fejlődést, jelentős anyagi támogatást, szabad munkavállalást, szabad utazást reméltek. Ők Európában elsősorban az anyagi biztonság és felemelkedés zálogát látták.
És voltunk jó néhányan, akik azért örültünk a csatlakozásnak, mert azt gondoltuk, hogyha az Európai Unió tagja lesz Magyarország, akkor hosszú távon elkötelezzük magunkat a modernizáció, az unió alapértékei, a demokrácia és szabadság mellett, és a kompország végérvényesen kiköt az európai partoknál. Abban bíztunk, hogy ez a kis ország, amely eddigi történelme során soha nem szippanthatott igazán mélyet a demokrácia, a jogállamiság levegőjéből, most végre nagy lélegzetet vehet.
Mára azonban kiderült, hogy tévedtünk, akik azt gondoltuk, hogy az unió elsősorban értékközösség. Ma már tudjuk, hogy alapvetően gazdasági közösség, amelyet elsősorban nem az erkölcsi, emberjogi és kulturális értékek, hanem a gazdasági érdekek tartanak össze.
Ma már azt gondolom, hogy a 2007 óta a felzárkóztatási alapból ideérkező eurómilliárdok is több rosszat, mint jót tettek az országgal. Az első ciklusban naponta kapott kétmilliárd forint támogatás nagy részét az ország felélte, értelmetlen és felesleges presztízsberuházásokra költötte, a hatalmas összeg, bár a gazdasági növekedésben fontos szerepet játszott, kevéssé járult hozzá Magyarország felzárkózásához, tovább fokozta a régiók közötti területi egyenlőtlenségeket, az ország legszegényebb területeinek végleges leszakadásához járult hozzá, és a tényleges teljesítmény helyett „a támogatásvadászatot” tette a gazdasági siker elsőszámú forrásává. Mindemellett, és talán ez a legtragikusabb, a támogatások formájában érkező milliárdok az elképesztő mértékűre növekedett korrupció melegágyává váltak, elsősorban ezekből a pénzekből épült fel a kleptokrácia, a tolvajok kapitalizmusa. Ahogy pontosan ugyanez történt az unióhoz csatlakozó posztszocialista országok többségében is. Ma már Szlovákiától Bulgáriáig és Csehországtól Horvátországig mindenhol olyan maffiakormányok kaparintották meg a hatalmat, amelyek az unió pénzén híztak degeszre.”
Az alpolgármester azt mondja, minden rendben és „kár lenne új választást kierőszakolni, de nyilván a pártok érdeke, hogy mesterségesen gerjesszék a feszültséget”.
Bár lenne hatékony megoldás, az ukrán igazságszolgáltatás malmai igencsak lassan őrölnek. Nem véletlenül. Az ukrán korrupcióellenes akcióközpont vezetője szerint Zelenszkij bizalmi köréig érnek a szálak, így érthető, hogy a korrupció elleni küzdelemben is vesztésre áll az ország.
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Az Euronews oldalán írt vendégcikkében a miniszterelnök politikai igazgatója kijelentette: a novemberi kettős európai csúcstalálkozó bizonyította, Magyarország nincs diplomáciai elszigeteltségben.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Hazánk a gazdasági semlegesség stratégiáját követve kapcsolódási pont lehet az európai és az ázsiai piacok között.
Meg úgy egyébként sem jófej dolog dobálni. Sem játékost, sem szurkolótársat.
Deák Dániel szerint politikai szempontból két dolog biztosan megállapítható a legújabb hanganyaggal kapcsolatban.
