Az ördög jobb és bal keze

„Amennyiben pedig az nyugat-európai bal- és pszeudo-jobboldali pártok identitásának meghatározó eleme marad Marx Károly totalitariánus életműve (most az), úgy abból több dolog következik:

1.) Hiába lett nyilvánvalóvá, hogy Marx diagnózisa, tézisei, elmélete, társadalomképe stb. jelentős eufemizmussal nem állta ki az idő próbáját, (a) a hagyományos baloldali pártok nem fognak továbblépni és elutasítani a tant, mert ez szellemi kiüresedésüket okozná, (b) a jobboldali pártok pedig inkább elfogadják a kánont, különben a történelem »rossz« oldalára kerülnének a balosok (vagyis a haladók) dominálta mainstream világban;

2.) Továbbra is számolnunk kell a marxizmusból eredeztethető »kettős mércével« (jó bűnök és rossz bűnök), aminek lényege, hogy az egyenlők között mindig vannak egyenlőbbek, akiknek tevékenységére, hatására nem érvényes az egyetemes emberi jogok szempontrendszere;

3.) Az úgynevezett »szabad világ«, a nyugati civilizáció úgy ahogy van szellemileg benne rekedt a XX. században, így a XXI. század kihívásaival szemben nem születhetnek közös megoldások, tehát fel kell készülnünk a széttöredezettség hosszúra nyúló korára. (...)

Aki picit jobban figyelt, mindig is tudta, nincs olyan, hogy szélsőjobb vagy szélsőbal. Kedves nyugati barátaink, a bolsevikok, az olasz fasiszták, akárcsak a német nemzetiszocialisták kivétel nélkül mind Marx gyermekei voltak! Legtöbben ezt be is vallották (Lenin, Mussolini), mások csak azért nem, mert országon belüli konkurenciaharcban álltak a szavazókért (Hitler). Mégis megállapítható, hogy a bipoláris világrend természetrajza nyomán Marx Károlynak kétségtelenül jelentős hatása lett a közgondolkodásra. Itt maradtak velünk gyilkos dichotómiái, melyeket csak egy történettel tudnék feloldani. Egy kisfiú azt kérdezte a paptól, miért nem segít az Isten a szomszéd beteg néninek? Az egyházfi széles mosollyal a száján megsimogatta a gyermeket és annyit mondott: Te vagy Isten keze, akárcsak a többi ember. A fiú másnaptól ápolni kezdte az idős asszonyt, aki csodásan felgyógyult. Nem tartom kizártnak, hogy az ördögnek is szüksége van kezekre. Ha ez így van, nem kétséges, a kétszáz éve született trieri Marx-fiú anno bejelentkezett mindkettőre.

Zárásképp: nincsen abban semmi meglepő, ha egy virtigli marxista (kommunista) rajong a mesteréért, de hogy az Európai Unió bizottságának elnöke vagy a katolikus egyház bíborosa tegye ezt, nem egyszerű szereptévesztés vagy az adott személy korlátozott képességeiből származó helyzetrontás (mismatch). Ez botrány.”