„A továbbiakban inkább a jövő kilátásain töprengenék. Sok jóra ne számítsunk a Fidesztől: az újabb kétharmaddal gátlások nélkül élni fog, botorság valamiféle józan önkorlátozásra számítani. Folytatódik az egy központú hatalom fékeinek, ellensúlyainak gyengítése, kiiktatása. Célkeresztben a független bíróságok, a nem a kormány által irányított sajtó, az önkormányzatiság maradványai és a hatalommal szemben kritikus civil szféra. Miután továbbra is hiányzik a végrehajtó hatalom leghatásosabb féke és ellensúlya, az erős parlamenti ellenzék, ezen törekvéseknek az Országgyűlésben nem lehet gáncsot vetni. Ellenben most már valóban nagy csaták várhatók a kormány és az EU között, végre igazi tétekkel is. A tagsággal vállalt kötelezettségek betartatását a jelek szerint az eddigieknél komolyabban fogja venni Brüsszel, s az új uniós költségvetési ciklus tervezésekor, az Európai Unió reformterveiről folytatott vitákban bizony van veszítenivalója az országnak. Folytatódik tehát a miniszterelnök által emlegetett pávatánc, bizonyos pontokon pedig elkerülhetetlen lesz a kormány számára a visszavonulás.
De hiú reményt táplálnak azok az ellenzékiek, akik abban bíznak, hogy Brüsszel, Washington vagy bárki más kívülről elvégzi azt a munkát, amire ők eddig képtelennek bizonyultak. A magyar kormányt nem buktathatja meg a külföld, és lássuk be, ez nem is lenne kívánatos.