Kinek a kulturális diktatúrája?

„Például május 18-án Budapesten Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője azt mondta: »A náci birodalmi gépezet és a sztálini diktatúra volt az, amely a haza ellenségének nevezte mindazokat, akik saját országuk diktatúrája ellen kívántak fellépni. Az Orbán-kormány eljutott odáig, hogy mindenki hazaáruló és a nemzet ellensége, aki megkérdezi, hogy Orbán mire költi a nemzeti vagy az uniós forrásokat, és az is, aki nem hajlandó szó nélkül eltűrni, hogy az Orbán-kormány tönkreteszi a magyar demokráciát.«

Ha belegondolunk, Ujhelyinek sem könnyű, hiszen folyamatosan haza kell látogatnia a fejlett brüsszeli demokráciából. Viszont így igazán objektíven látja a különbségeket. Szerencsére nincs egyedül, vannak olyan bátor emberek, akik sokáig külföldön éltek, ezalatt folyamatosan beolvastak az orbáni diktatúrának, majd hazaköltöznek, és életük kockáztatásával a legembertelenebb rendszerben mint lármafa állnak ki a demokráciáért. »Sajnos hazajöttem« – tudatta rezignáltan a Fix TV 2018. január 18-i adásában Szász János filmrendező, aki az interjú egyik részében arról értekezett, hogy milyen szörnyű a náci szellemiségű Magyarországon élni.

Nehezményezte, hogy Soros Györgyről olyan plakátokat raknak ki, amiről neki pontosan a náci Németország jut az eszébe. »Volt egy náci lap, a Völkischer Beobachter, ahol gyakorlatilag ugyanilyen karikatúrákat lehetett látni« – hívta fel a figyelmet a filmrendező.

Szász János régóta küzd a náci Fidesz ellen. Például 2013. november 6-án a Berliner Zeitungban próbálta a fejlett nyugati demokrácia figyelmét felhívni arra, hogy Magyarországon verik a zsidókat, fasiszták masíroznak az utcákon, mint 1945-ben, a stadionokban azt éneklik a szurkolók, hogy »viszi a vonat a zsidókat Auschwitzba«, és olyan a légkör az országban, hogy a tényleges kivándorlásról kell gondolkodnia

Szász János 2015-ben a demokrácia új frontján veti be tehetségét, a migránsok befogadását követeli. Temérdek interjúban fejtette ki, hogy a bevándorlókat megállító határkerítés a legembertelenebb bűntetthez hasonlít, emiatt, mint ahogy az Origónak 2015. július 4-én nyilatkozta, »nem tud büszke lenni Magyarországra«. Ezután a saját munkái kapcsán a riporter megkérdezi tőle: „Azt firtatja, hogyan bújik ki az emberből a bűnös indulat, hogyan lehet szintézisbe hozni a láthatót és a láthatatlant?”

Szász János ekkor olyat tesz, amit csak kevesek mondhatnak el magukról: a Magyarországot folyamatosan nácizó filmrendező eljut a jobboldali szavazókat konkrétan bűnözőnek nevező gondolatig: »Elválaszthatatlan az embertől, hogy hová születik, milyen családban és milyen társadalmi közegben nő fel. Nem tudom, minek köszönhető az az erős jobboldaliság, amelyik Magyarországon átvette az uralmat. Talán a szegénység szüli, de ez bizonyára nagyon összetett dolog. Nekem az a feladatom, hogy minderről a film és a színház nyelvén próbáljak meg beszélni. Ez tulajdonképpen egyfajta kutatás a bűn nyomában.«”

.”