„Mivel csak gyér aktivistahálózattal rendelkeznek, természetes, hogy az ellenzéki pártok jobbára csak a sajtón keresztül tudtak eljutni az emberekhez, így jórészt csak ennek slágertémáival juthattak nagyobb felülethez.
Kérdés, próbálkoztak-e egyáltalán azzal, hogy maguk tematizáljanak, és programmal, jövőképpel és narratívával szolgáljanak.
A Jobbik
Nyilvánvaló és szomorú tény, hogy a Jobbik 2010-ben a »cigánykérdés«-sel tudott tematizálni, és jórészt ennek köszönhette, hogy erős középpártként jutott a parlamentbe. 2015-től azonban a Fidesz egyre szélsőségesebb irányba fordult, és így kiszorította pozíciójából a Jobbikot, amely kénytelen- kelletlen középre húzódott. Nem is igen tehettek mást, jórészt átvették az ellenzéki sajtó slágertémáit.
Igazán csak egy új ötletük támadt, a bérunió. Persze, jól hangzik, hogy emeljük a béreket a négyszeresére! Valójában azonban ez a programpont semmilyen konkrét intézkedésre nem kötelezte volna a kormányukat, legfeljebb arra, hogy időnként beszólogasson Brüsszelnek, hiszen a bérkérdés problémáját feltolta volna az uniós döntéshozatal szintjére.
Az összefogás témára rá tudtak játszani annyiban, hogy elmondhatták: mi vagyunk a legerősebb ellenzéki párt, szavazz ránk, ha kormányváltást akarsz! Ez a taktika vidéken járt számukra némi haszonnal, mert így más ellenzéki pártoktól el tudtak szívni szavazókat, de új ellenzéki szavazókat ezzel sem tudtak hozni.”