Marketing-hatalomgyakorlás folyik

„Gyorsan megvoltak, nem sokat vacakoltak. Kormányprogrammal bíbelődni manapság nem szokás.

Ez nem is kötelező. Kétfajta nemzetközi gyakorlat van. 1990-ben az Alkotmány írta elő, hogy a miniszterelnök megválasztásával együtt a kormány bemutatja a programját az Országgyűlésnek. Így volt ez az Antall- és a Horn-kormánynál. A jelenlegi Alaptörvény nem ír elő ilyesmit. 2014-ben így lehetett a vezérszólam a »folytatás«.

Nyolc év telt el. Ennyi elég lehetett arra, hogy az orbáni kormányszerkezet kiforrja magát.

Általánosságként annyit mondhatunk, különlegesen erős kancellári típusú kormányzás tanúi vagyunk. Öndefiníciója szerit a kormány hangsúlyozottan nemzeti. Körösényi András fogalmaz úgy, hogy »plebejus jellegű«, az utca emberének szóló marketing-hatalomgyakorlásról van szó. Ez most sem változik. Alapelve a centralizált kormányszerkezet, a gondoskodó, politikailag motivált, aktivista állam.

Amit divatosan, a közhelyesség határáig menően »illiberális« kormányzásnak vagy »választási autokráciának« mondunk?

Én ezzel nem értek egyet. Nem hiszem, hogy a kifejezés pontos.

Mi a jó kifejezés?

Magát a szót Fareed Zakaria alkalmazta, elsősorban a latin-amerikai országokra, amelyekben az egyetlen politikai jog a választás. Magyarországon erről nincs szó. Aki elterjesztette, talán félreértette. Orbán Viktor állama határozott, a gazdasági és társadalmi életbe erőteljesen beavatkozó kormányzást feltételez. A valaha példának tekintett nyugati modellekben a hatalmi ellensúlyok erősek, a civilekkel partneri viszonyt feltételeznek. A másik kormányzati irányzat francia gyökerű, erősen centralizált közigazgatással, konzervatív ideológiával. Ez erősen hat Kelet-Európában. Orbán felfogásának ez felel meg.”