„Gyorsan megvoltak, nem sokat vacakoltak. Kormányprogrammal bíbelődni manapság nem szokás.
Ez nem is kötelező. Kétfajta nemzetközi gyakorlat van. 1990-ben az Alkotmány írta elő, hogy a miniszterelnök megválasztásával együtt a kormány bemutatja a programját az Országgyűlésnek. Így volt ez az Antall- és a Horn-kormánynál. A jelenlegi Alaptörvény nem ír elő ilyesmit. 2014-ben így lehetett a vezérszólam a »folytatás«.
Nyolc év telt el. Ennyi elég lehetett arra, hogy az orbáni kormányszerkezet kiforrja magát.
Általánosságként annyit mondhatunk, különlegesen erős kancellári típusú kormányzás tanúi vagyunk. Öndefiníciója szerit a kormány hangsúlyozottan nemzeti. Körösényi András fogalmaz úgy, hogy »plebejus jellegű«, az utca emberének szóló marketing-hatalomgyakorlásról van szó. Ez most sem változik. Alapelve a centralizált kormányszerkezet, a gondoskodó, politikailag motivált, aktivista állam.
Amit divatosan, a közhelyesség határáig menően »illiberális« kormányzásnak vagy »választási autokráciának« mondunk?