Koreai békítőshow az atom árnyékában

„Az elég nyilvánvaló, hogy Kim – minden fenyegetőzés ellenére – nem kívánta porrá rombolni New Yorkot vagy Los Angelest, hiszen a válaszcsapásokban saját rezsimje is elpusztult volna. De ma már mindenki kétszer meggondolja, hogy megtámadja-e az atomfegyverrel felszerelt Koreát. Ezzel a phenjani program elérte célját. Viszont a keménykedésnek lett negatív mellékhatása is. Egyrészt komolyan felmerült annak a lehetősége, hogy Donald Trump tényleg beveti a hadsereget Észak-Korea ellen. Másrészt az év végén a nemzetközi közösség – beleértve Kínát is – olyan szankciókat fogadott el, amelyek visszaeséssel fenyegették a fejlődgető észak-koreai gazdaságot. Az amerikai támadás vagy a gazdasági összeomlás a létében fenyegetné a rendszert, ezért Phenjanban az a döntés született, hogy a keménykedés után a cukiskodás időszakának kell következnie. Ennek első jele Kim Dzsongun békülékeny újévi beszéde volt, aztán jött a téli olimpiai részvétel, a forródrót helyreállítása, az atomtesztek leállítása, a mostani csúcstalálkozó, s hamarosan a találkozás az amerikai elnökkel.

Ilyen puhább időszakok már korábban is voltak, s mivel véget értek, kérdéses, hogy ez a mostani meddig fog tartani. Szép dolog, hogy most egy békeszerződés megkötését is bejelentették. Ezzel viszont az a gond, hogy a koreai háborút papíron nem a két Korea vívta egymással, s az érvényben lévő fegyverszünetet csupán néhány amerikai, kínai és észak-koreai tábornok írta alá. De ha sikerül Trumpot és a kínaiakat rávenni, hogy szülessen minden fél bevonásával békeszerződés, a fő probléma azzal sem oldódik meg. Hiszen a zűrt nem az okozza, hogy még tart a koreai háború. Hanem az, hogy a félsziget északi részén cinikus, totalitárius, tömeggyilkos diktatúra működik, melynek léte lakóinak elnyomásán, ellenőrzésén és a külvilágtól való elzárásán alapul, amely megreformálhatatlan, s amelynek megszűnése egyetlen környező kis, közepes vagy nagyhatalomnak sem áll érdekében.

Ráadásul abban is biztosak lehetünk, hogy Észak- Korea nem fogja feladni atomfegyvereit, hiszen éppen ezek juttatták el oda, hogy világpolitikai tényező lett. »Fokozatos denuklearizáció« elkezdődhet, amit mindenki sikerként könyvel majd el, bezárnak mondjuk néhány atomlétesítményt, talán pár Nobel-békedíjat is kiosztanak. De ahogy az ember nem lehet kicsit terhes, úgy nem lehet egy ország kicsit atomhatalom – Észak- Korea tehát nagyon az marad.”