Ezt érzékelte a második világháború borzalmai kapcsán, s éppen emiatt indította el a későbbi Európai Unió elgondolását három katolikus, kereszténydemokrata politikus, a francia Robert Schumann, az olasz Alcide de Gasperi és a német Konrad Adenauer. Schumann így fogalmazta meg céljukat: »A kereszténydemokrácia megvalósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet.« Azaz olyan, nemzetek feletti politikai birodalmat képzelt el, amely kereszténydemokrata törekvéssel Orbán immáron 2030-ig meghirdetett politikai programja teljesen szemben áll.
De szemben áll a kereszténydemokrácia olyan értékeivel is, mint például a szolidaritás, a hatalmi ágak elválasztása, a szabadság és a szubszidiaritás. A kereszténydemokrata kormányok alakították ki a szociális piacgazdaság rendszerét Európában, amelynek lényege az volt, hogy senkit sem hagynak az út szélén, ami Orbán felfogásában legfeljebb a saját párttársai körére vonatkozik. Az ő gazdaság- és társadalompolitikája azonban szegényellenes, a társadalmi hierarchia alján lévők nem érezhetik a szolidaritás eszméjének érvényesülését.
A hatalmi ágak elválasztásának Orbán szóban a híve, a gyakorlatban azonban úgy tekint magára, hogy a többség őt választotta meg, ő a szuverén vezető, akivel szemben nem lehet ellenpólus. Ezért ülnek a parlamentben mamelukok, ezért darálta be az Alkotmánybíróságot, ezért van az ügyészség kézi vezénylés alatt, s ezért törekszik most arra, hogy a bíróságokat is a saját uralma alá vonja.”