Magyarország tekintélynövekedésében bizony része van nagyon sok mindenkinek, függetlenül attól, hogy szereti-e az aktuális kormányzatot vagy sem.
„Nehéz volna azt állítani, hogy az elmúlt nyolc év kormányzati politikája a nemzetközi porondon az olcsó népszerűséget kereste volna. Helyesen, hisz valóban vannak elvek és döntések, amelyekért ki kell állni, amelyeket meg kell védeni. Az is természetes, hogy vannak olyan külföldi írók, akik nyilvánosan is kritizálják a magyar kormányt, mint tette ezt Daniel Kehlmann, az idei budapesti könyvfesztivál világhírű német vendége is.
Ilyenkor fontos csak igazán, hogy a kritikus személyesen is átélje a hazai viszonyokat. Érdemes vele beszélgetni, némely félreértést eloszlatni, hisz tudjuk jól: épp a német sajtó szokott a leginkább előítéletesen írni az Orbán-kormányról.
A vita persze nem mindig hálás feladat.
E sorok írójának számos alkalommal nyílt lehetősége arra, hogy idegen nyelven, élő egyenes adásban, valós ellenfelekkel vitázva többmilliós nézősereg előtt próbálja megértetni a külvilággal, hogy Magyarország milyen jó hely. Remélem, hogy ez hasznosabb volt mindnyájunknak, mint amikor mások hazai pályán és baráti sajtóban árnyékbokszolva, listákat és véleménycikkeket fabrikálva állnak ki az ország vélt javáért. Magyarország sokféle elképzelés és értékrend mentén lett ilyen érdekes és izgalmas.
Ezt a sokféleséget nem rombolni kellene hol az egyik, hol a másik oldal diktatúráját vizionálva, hanem inkább megelégedéssel, polgári magabiztossággal és nagyvonalúsággal lenne érdemes figyelni, hogy milyen ütemben nő – kulturális területen különösen – az ország vonzereje és tekintélye. És elismerni, hogy e tekintélynövekedésben bizony része van nagyon sok mindenkinek, függetlenül attól, hogy szereti-e az aktuális kormányzatot vagy sem.
Szakács Árpád Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatának IV. részében (Magyar Idők, április 26.) a nemrég zárult budapesti könyvfesztivál tapasztalataiból kiindulva igyekszik tovább mélyíteni az árkot az amúgy is két táborra szakadt magyar univerzumban, nagy magabiztossággal sorolva a kormánnyal nem szimpatizálók bűnlajstromát, vagy egész egyszerűen csak listázva azokat, akik szerinte nem hívei a nemzeti együttműködés rendszerének.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazán méltón ünnepelte idén a hetvenedik születésnapját: az évforduló alkalmából rendezett háromfelvonásos kiállítássorozat nemrég nyílt záródarabja a magyar irodalom legendás naplóíróit állítja a középpontba.
A portál információi szerint Oroszország kivonulóban van Szíriából, noha a Kreml arról beszél: barátsággal és szeretettel fordulnak az Aszadot megbuktató, győztes lázadókhoz, a tárgyalásaik pedig már folynak velük.
