„Írország napjainkban is mélyen hívő, katolikus ország. A 2016-os népszámlálás szerint a lakosság 78,3 százaléka vallotta magát katolikusnak, ami 5,9 százalékkal kevesebb, mint a 2011-es népszámlálás idején és 13,3 százalékkal kevesebb az 1991-es adatokhoz viszonyítva. A csökkenés ellenére a katolikus egyház nézetei nyilvánvalóan befolyásolják az ír közvéleményt, márpedig Ferenc pápa egyes megengedőbb kijelentései ellenére az egyház továbbra is bűnnek tartja a terhesség művi megszakítását.
Ez a vallásosság Savita Halappanavar életébe került.
Savita 2012-ben fordult orvoshoz erős hátfájás miatt terhességének 17. hetében. A kórházban megállapították, hogy a gyermek nem fog már megszületni, de arra hivatkozva, hogy Írország »katolikus ország«, nem voltak hajlandóak beavatkozni, mivel a magzatnak még vert a szíve. Ugyanakkor viszont figyelmeztették a Halappanavar házaspárt, hogy a természetes vetélésnél fennáll a fertőzés veszélye. Emiatt, valamint erős fájdalmai miatt Savita többször is kérte orvosait, hogy végezzenek abortuszt, de erre nem voltak hajlandók. Egy héttel az után, hogy kórházba került, Savita elhunyt a vetélés okozta fertőzés következtében.
Halála hatalmas felháborodást okozott az országban, sok ezren vettek részt tüntetéseken és virrasztásokon a következő hónapokban. Savita férje, Praveen azt nyilatkozta, felesége halála »a világ vége volt. Élni akart, gyerekeket akart… Még mindig nem tudom elhinni, hogy már nincs velünk. Egyszerűen nem tudjuk elhinni, hogy a 21. században ilyen megtörténhet.« Savita apja most Indiából üzent az ír állampolgároknak, ne engedjék, hogy mással is megtörténjen az, ami a lányával.
Savita halála valószínűleg közrejátszott abban, hogy hat évvel később az írek újra népszavazáson dönthessenek az abortusz szabályozásáról, de az ő esete volt az is, amely az ország törvényhozóit arra késztette, hogy 2013-ban végre törvénybe foglalják az abortusz legalitását, amennyiben az anya életét veszélyezteti a terhesség.”