A szereptévesztett ország

„Szóval megalakult az új Országgyűlés.

A posztszocialista Magyarországon sorban a nyolcadik. A Nemzeti Együttműködés rendszerében a harmadik.

Mint egy hőseposz enumerációjában (apropó, sok sikert az érettségizőknek!) ott volt mindenki, aki számít.

Áder János köztársasági elnök a digitális gazdaság, az infokommunikáció, a robotizáció és a mesterséges intelligencia által támasztott kihívásokról beszélt. Mintha bármikor az elmúlt nyolc esztendőben a »felelős ministerium Buda-Pesten« szóba hozott volna bármit is azokból a nagy kihívásokból, amelyek az emberiséget a 21 században foglalkoztatják. Mintha a nemrég lezárult kormányzati ciklus nem épp egyetlen hatalmas és velejéig hamis összeesküvés-elmélet körül forgott volna. Mintha számítana bármit is a valóság.

A frissen meg- és újraválasztott honanyák és honatyák felesküdtek az Alaptörvényre. Amely anno még külön asztalt és preambulumot is kapott magának, hogy alátámasztassék kiemelkedő történelmi jellege. Mintha nem jelentette volna már be az alkotmányozó többség, hogy újabb marhaságot fognak beleszuszakolni azonmód, hogy megalakul az új Országgyűlés. Múló politikai érdekből egy marhaságot, amelyet ma már senki nem gondol komolyan. Sem a kvóta kiötlői, sem az ellenzői.

De a képviselők felesküdtek az Alaptörvényre. Ahogy négy évvel ezelőtt is. Aztán kitörölték vele. Most majd hozzáadnak új lapokat: hogy legyen még mivel kitörölni.”