„Az ellenzéki pártok amortizációjában a saját bénázásukon túl mennyi szerepe van az ellenzéki civileknek és az ellenzéki, illetve független sajtónak? Némi túlzással többet kritizálják az ellenzéket, mint a kormánypárti oldal. Ezzel szemben ott egységesen felsorakozik mindenki a Fidesz mögé.
Ez így van, a Fidesz-közeli sajtó, civilek és értelmiség sokkal fegyelmezettebb, ami kétségkívül hatásos, de nem biztos, hogy ez egy jó dolog. A baloldali és liberális emberekre kevésbé jellemező az ilyen szintű tekintélytisztelet vagy lojalitás, mint a jobboldali szavazókra. Ezért is könnyebb a Fidesznek ilyen ütőképes szervezetet és hatásos konglomerátumot létrehoznia saját sajtóval, civilekkel, stb. Nem véletlen, hogy kevesebb jobboldali mozgalom van, mert a jobboldal inkább pártalapon politizál. Választókat szeretne, és nem krétával rajzolgatni a flaszterre.
Ebben a mostani helyzetben végső soron az számít, hogy ki nyeri a választást, ki tudja egyben tartani a táborát. Nagyon sok helyen nincs a Fidesznek többsége, de van egy jól működő szervezete és gépezete, ami együtt tart különböző típusú embereket, mert közben mindenkinek ad forrást: ugyanúgy kap a Lakiteleki Népfőiskola, mint a pufimellényes NER-legények. A Fidesznek nem csak a társadalmi bázisa, hanem a nómenklatúrája is nagyon széles.
A szervezetiség kiürülése is ennek a problémahalmaznak a része: az emberek elmennek a Kossuth térre, de nem biztos, hogy egy szervezetbe is hajlandóak lennének ennyi energiát tenni, miközben hosszútávon egy szervezet lehet ütőképesebb. Az intézményes keretek, a pártok szerepe 1990 óta ugyanolyan. Csak közben teljesen megváltozott, demokratizálódott a nyilvánosság. Mindenki elmondhatja a véleményét, de közben az emberek már nem lépnek be a pártokba, nem akarnak erős köteléket a politikai szervezetekkel. A Fideszben viszont inkább dolgoznak a pártban, hogy egységben tudják tartani az erőt.
Visszatérve a tüntetésekre: ezek a mostani demonstrációk mennyiben voltak mások, mint az előző két Orbán-ciklus alatti nagyobb megmozdulások?